Szocialista Nevelés, 1982. szeptember-1983. június (28. évfolyam, 1-10. szám)

1982-10-01 / 2. szám - Havlín, Josef: A Spišská Nová Ves-i pedagógiai napok 1982

lemben vett honvédelmi nevelésnek. Ezzel nem a honvédelmi nevelés, mint tantárgy tárgyi ismereteinek puszta elsajátítására gondolunk, hanem a fiatalok erkölcsi-politikai, lélektani és fizikai nevelésére. Arra is nagy súlyt kell helyeznünk, hogy a fiatalok pozitívan viszonyuljanak szocialista hadseregünkhöz, s növekedjen körükben hadseregünk tekintélye. Ezt céltudatosan arra kell felhasználni, hogy növeljük a tanulók érdeklődését a katonai hivatás iránt.

A honvédelmi nevelés szorosan összefügg a világnézeti neveléssel. Fontos szerepük van e téren a háború, a béke és a békés egymás mellett élés kérdéseiről szóló marxista-leninista tételeknek. Szocialista honvédelmi nevelésünk fő politikai célja a háború elkerülése. Az osztályszempontból értelmezett honvédelmi nevelés, amely a kommunista nevelés alkotóeleme, nem ellentétes a békére és a békés egymás mellett élésre nevelés nemes eszméivel. De nem azonos a pacifista illúziókkal sem, hiszen ebben a katonai eszközökkel és agresszív tervekkel teli világban nem lehet beérni a békeharc nélküli puszta békevággyal.

Nem titkoljuk: a szocializmust nem azért építjük, hogy valaki egyszerűen megfosszon bennünket az előző nemzedékek munkájának és a mi munkánknak eredményeitől. A Szovjetunióval és a Varsói Szerződés szervezetének többi tagországával együttműködve mi is sokoldalúan felkészülünk arra, hogy védekezni tudjunk az imperialista agresszióval szemben. Fejlesztjük államunk honvédelmi rendszerét, s ebben az oktató-nevelő munkának, valamint az erkölcsi-politikai, a műveltségi és a tudományos potenciálnak is fontos szerepe van.

Miért térek vissza éppen itt, a Spišská Nová Ves-i pedagógiai napokon a CSKP KB Elnöksége közismert határozatának alapvető megállapításaira? Ezt elsősorban azért teszem, hogy minden oktatási dolgozó és az egész közvélemény ismételten tudatosítsa: Csehszlovákia Kommunista Pártjának programjában mindig fontos helyet kapott és kap az emberről, szükségleteinek sokoldalú kielégítéséről való gondoskodás. Kötelességünk megmagyarázni az e téren kitűzött feladatokat. Arra kell törekednünk, hogy ezt a valóban népművelő szerepet minél több ember átvegye tőlünk és elsajátítsa, hogy ebben az országban egyetlen olyan irányító, gazdasági vagy közéleti dolgozó se akadjon, aki nem vallja magáénak ezt a perspektív politikát, és nem kapcsolódik be megvalósításába.

Nem vagyunk idealisták, nem hisszük, hogy amiről a párt- és az állami szervek döntést hoznak, azt minden ember azonnal megérti, megtapsol és megcsodál bennünket, hogy mennyire bölcsek vagyunk, és hogyan tudunk mindenről gondoskodni. Tudjuk, hogy a gyakorlati élet bonyolultabb ennél. Az embereknek más gondjaik is vannak. Egyeseket az említett dolgok jobban érdekelnek, másokat kevésbé. Az emberek gondolkodnak, el tudják bírálni munkánkat, gyakran azt is meglátják, aminek mi nem tulajdonítunk nagy jelentőséget. Ne ringassuk magunkat illúziókban, hogy a társadalmi érdekek mindig jobban érvényesülnek, mint az egyéni érdekek. Ez az ellentmondás és több más a szocializmusban is fellelhető. Ha nem látjuk őket, akkor nem ismerjük az életet, elszakadunk az emberek problémáitól, a társadalom életétől.

Ezért annyira fontos, hogy oktatási programjainkról ne csak elvontan, általánosságokban beszéljünk, ne csak az elméleti kiindulópontokat hangoztassuk. Ezekről a kérdésekről állandóan konkrétan kell szólni, nagyon érthetően és meggyőzően kell megmagyarázni őket. Számos pozitív eredményt

38