Szocialista Nevelés, 1982. szeptember-1983. június (28. évfolyam, 1-10. szám)
1982-09-01 / 1. szám - Tóth Jánosné: Bemutatjuk az iskolánkat
különösebb átállást számomra. Mind a csoportmunka, mind a nyelv kommunikatív funkciójának hangsúlyozott kiemelése benne volt korábbi programomban. Az új koncepció mindenképpen előrehaladást jelent, sokkal nagyobb teret nyit a gyerekek spontán szóbeli és írásbeli megnyilvánulásainak, fejleszti az egyéniséget. Az is tudott dolog viszont, hogy a gyenge tanulók lemaradási aránya elég nagy. Melyek azok a szempontok, amelyeket a tanítási folyamatban döntőnek érez? Az, hogy a tanítás integrált legyen, s jelen legyen a tantárgyak közötti kapcsolat. Fontos, hogy a tanulók az óra végén saját szavaikkal összefoglalják a tananyag lényegét. Meg van elégedve a tankönyvekkel? Tankönyvünk — mint már említettem — kísérleti. Nagy pozitívuma, hogy az elsajátítandó anyagon kívül közvetetten a nevelési problémákat is érinti, például az egyes olvasmányok hőseinek jellemzésekor szépen rámutathatunk a hazaszeretet, az internacionalizmus példáira, a visszaható névmás tanulásakor a személyi higiéna fontosságára stb. Érzi-e, hogy munkáját megbecsülik, segítik? Minden segítséget megkapunk, a tanszerekkel való ellátás is kielégítő. Nyelvi laboratóriumunk van. A különböző akciókba való bekapcsolódásunkat is segíti iskolánk vezetősége. Hosszú ideje bekapcsolódunk a ,,Poznaj slovenskú reč“ versenybe. Az idén egyik nyolcadikos tanulónk lett az első helyezett. A tanulók a felvételiken Is jól megállják a helyüket. Azt, hogy reálisak az osztályzatok, bizonyítják továbbtanuló diákjaink értékelései a gimnáziumokban, szakközépiskolákban. Igénylem a központilag kiadott teszteket is, mért nagy segítséget jelentenek munkámban. A tankönyvírás eléggé fárasztó feladata mellett recenziókat is készítek, mert nemcsak várom a segítséget, hanem magam is segíteni szeretnék. Még valamit: nagyszerű dolognak tartom, hogy az ötödik osztálytól egész a nyolcadikig-kilencedikig taníthatom a szlovák nyelvet, mert így figyelemmel kísérhetem, mennyit fejlődött egy-egy tanuló az évek folyamán. Kimutatást, jegyzéket készítek saját használatomra, melybe bejegyzem a tanulók leggyakoribb hibáit, s célom ezeket a nyolcadik év végéig kiküszöbölni. Mit jelentett az Ön számára a Példás tanító kitüntetés? Hogy őszinte legyek, nagyon meglepődtem. Meghatódtam. Jólesett, pedig nem „igényeltem“ ezt az elismerést. Egyszerű nevelőnek érzem magam. Legfőbb örömöm, hogy a gyermekek, tanítványaim érvényesülni tudnak, s ha évek múltán találkozom velük, megismernek, elmondják életük alakulását, küldik az értesítőket érettségiről, promóciókról. Ekkor érzem, hogy alakításukat, hasznos emberré formálásukat az én munkám is segítette, s boldog vagyok, hogy sikereikben egy kicsit ott lehetek én is. KÖSA KAROLA
