Szocialista Nevelés, 1982. szeptember-1983. június (28. évfolyam, 1-10. szám)

1982-09-01 / 1. szám - Tankó László: Megjegyzések a magyar irodalom gimnáziumi tantervének nyilvános vitájához

tantervjavaslat 5. oldalról). Szerintünk —olvashatjuk tovább — ez ugyanolyan pedagógiai hiányosság, mint ha csak életrajzot tanítanánk.” így igaz, de erről nincs szó, egyébként is hiányos az idézet. A mondat pontosan így szól: „Különben életrajzot nem tanítunk” — mármint a monografikus témákon és kismonográfiákon kívül. Más szavakkal, írói életrajzot csak az összefoglaló, egy-egy korszakot áttekintő fejezeteknél nem tanítunk, mivel az időkeret nem teszi lehetővé, hogy mindenkit életrajzszerűen tárgyaljunk. (Erre különben sincs szükség!) Az új koncepció értelmében elsősorban az adott korszak irodalmi életével, a fejlődés legfontosabb mozzanataival akarjuk a tanulókat megismertetni, ami biztonságos alapot nyújt az ismeretek további fejlesztéséhez, bővítéséhez. Csupán itt nem tanítunk írói életrajzot, de a korszak legnagyobbjaihoz, legjelentősebb íróihoz monografikus témákkal térünk vissza. Például, miután megismerkedtünk a reformkor irodalmi életével, szóltunk íróiról (Kisfaludyról, Bajzáról, Toldyról, Kölcseyről, Eötvösről stb., az Auróráról) és megismerkedtünk a legfontosabb irodalmi alkotásokkal (Mohács, Sóhajtás, A falu jegyzője, Hitel, Fejedelmünk hajh!, Rebellis vers, Himnusz, Az örökös megváltás ügyében, Huszt, Zrínyi második éneke, Parainesis — egyik-másik esetben csak részletekkel), folytatjuk a reformkor legnagyobb költőjével, Vörösmarty Mihály költői pályájának és munkásságának áttekintésével, monografikus ismertetésével. Ugyanakkor az összefoglaló fejezetben érintett írók életére és műveire vonatkozó tényanyagot. a tanulók érdeklődésük szerint önállóan tanulmányozhatják a tankönyv végén található Kislexikonból. Egyszóval az írók életrajzát az új koncepció sem mellőzi, fontosságát elismerjük, csak arról van szó, hogy az adott lehetőségekhez mérten kell az idővel is gazdálkodni.

Egyébként van, aki a hozzászólók közül éppen a túlzsúfoltságra figyelmeztet, s úgy látja, hogy a tanterv nem nyújt elegendő időtartalékot a tananyag elmélyítésére, rendszerezésére. Kinek adjunk hát igazat, kinek tegyünk a kedvére? Egyrészt, a kísérlet alapján történtek bizonyos változások, volt, amit kihagytunk, mivel a visszajelzés azt mutatta, hogy sok az anyag. Egyébként a tanterv készítése során mindig tanítási órákban gondolkodtunk, rögtön tanmenet is készült a tantervhez. Viszont mindez hiábavaló, ha a pedagógus nemcsak azt fogja tanítani, amit a tanterv előír, hanem a saját tudásához mérten mindig többet (esetleg másképpen) igyekszik tanítani, átadni mindazt, amit ő tud. E tekintetben tehát a tanítás jegyeimet követel meg a pedagógustól is, azaz csak olyan terjedelemben és mélységben foglalkozzunk a tananyaggal, amire az előirányzott órakeret lehetőséget nyújt. Ezenkívül természetesen a tanárnak az adott körülményeknek megfelelően mindig lehetősége van valamit kihagyni, otthon elolvastatni, a jobb és érdeklődőbb tanulóktól többet, a gyengébbektől esetleg kevesebbet követelni.

Minden észrevételt, megjegyzést megvizsgáltunk, és ezeket a lehetőségek szerint vagy elfogadta a szakbizottság, vagy — természetesen objektív okok miatt — nem. Végezetül még két fontos területet érintő megjegyzésre szeretnék reagálni. Az egyik így hangzik: „A Bevezetésből három óra elég. Elvont esztétikai kategóriákat fölösleges erőltetni 14 éves gyermeknél.” A megállapítással nem értettünk egyet, maradt az eredetileg tervezett 6 óra, azaz pontosabban csak öt, mivel a hat órából az elsőn az 1. osztály tananyagának a felvázolásával s a tankönyvek használatával kell foglalkozni, tehát tartalmilag nem tartozik az esztétikai kategóriákat tárgyaló órák közé. E bevezető egységnek egyébként fontos sze22