Szocialista Nevelés, 1982. szeptember-1983. június (28. évfolyam, 1-10. szám)

1982-12-01 / 4. szám

NÉGSTSZB4KÖZT

kitüntetett pedagógusainkkal

Nem tartozik azok közé, akik szívesen beszélnek önmagukról. Ha lehet, kerüli a nagy nyilvánosságot, inkább másra terelné a szót...

A telefonon való bejelentkezésemkor is szabadkozott, talán neheztelt is rám. hogy ,,kötöm az ebet a karóhoz“.

Pár nappal később személyesen is találkoztunk.

Ha nem mondaná, nem hinném el, hogy ötvenkilenc éves.

Kajo bácsi, azaz UDVARDY KÄLMÄN, a Rimaszombati (Rim. Sobota)

Közgazdasági Középiskola testnevelés-magyar szakos tanára, 1931 márciusától „Az iskolaügy érdemes dolgozója“ kitüntetés tulajdonosa.

Ha találkozik egykori tanítványaival, őszinte kíváncsisággal érdeklődik, mire vitték az eddigiek folyamán, sikerült-e terveiket valóra váltani, jól van-e a család. Egy pár biztató szó, bátorító mosoly mindig mindenki számára akad a tarsolyában.

„Hogy tetszik lenni, Kajo bácsi?“ — az eddigi majd háromezer diákja közül alig akad olyan, aki ne tenné fel a szokványosnak tűnő. ám az ő esetében mégis többet jelentő kérdést.

— Azt hiszem, a jó munka alapja a kiegyensúlyozott családi élet. Feleségemmel, aki szintén pedagógus, jól megértjük egymást. Tizenkét éves fiunk mindkettőnk anyanyelvét jól beszéli. Egészségem is jól szolgál, remélem, így