Szocialista Nevelés, 1982. szeptember-1983. június (28. évfolyam, 1-10. szám)
1982-11-01 / 3. szám - Nanszákné Cs.I.: Könyvekről / Könyvekről
rándulásokat. Szívügyének tekintette, hogy a gyermekek átérezzék mondanivalójuk lényegét. A szerző elemzi az önművelődés szerepét is a kommunista nevelésben. A tanulókat az irodalom szeretetére nevelte. Neki is nagy könyvtára volt, s a könyvekkel kapcsolatban a pedagógus munkáját a sebészével hasonlította össze. A sebésznek a legfinomabb műszerekre van szüksége, a pedagógus számára a könyv jelenti e finom műszert, mely a szív legmélyéig hatol. A könyv egyik fejezete, a kötelesség- tudásra nevelés a Levél fiamhoz című könyvéből vett részlet. Ebben újabt emberi sorsokról olvashatunk, általuk a fiatalok könnyebben megértik a szép, a boldogság és a társadalommal szembeni kötelesség lényegét, hisz ezek a tulajdonságok formálják a fiatal szovjet polgár magatartását. A könyv végén részletes biográfiai adatok találhatók. Csupán a szerző néhány gondolatát ragadtuk ki e műből. Szuhomlinszkij könyvének minden fejezete ötletekben tanulságokban gazdag. Akik már ismerik a szerző korábbi műveit, a Szív- vel-lélekkel című mű még közelebb hozza pedagógiai művészetét. Minden szülő, pedagógus és nevelő betekinthet az elkötelezett pedagógus és tanulói érző szívébe, a könyv az emberi gondolatok tiszta forrása és mindenki számára ösztönző erő a nevelő munkában. Dr. VIERA KURINCOVÄ Ford.: Sch. É. Sági Mária: Esztétikum és személyiség: Vizsgálatok a művészetpszichológia köréből, Budapest, Akadémia Kiadó 1981 A művészetpszichológia, a személyiséglélektan és az esztétika találkozási pontján fogalmazta meg kérdéseit a kutató, amikor a művészet és a személyiség, a befogadás és az alkotás az élmény és a mű összefüggéseit vizsgálta egy összetett — zenei és festészeti élményeket tartalmazó — kísérletsorozatban. Korábban csak a zene és a színek összefüggéseit vizsgálták. Sági Mária azonban a személyiséget is bekapcsolta kutatásaiba, amelyekhez teszteket is használt (Rorschach, színpiramis, Osgood-skála). A legtöbb zenehallgató érzelmileg fogja fel a zenét, s erről verbálisán nagyjából azonos szinten tud vallani Ezért volt célszerű a mű hatását személyiséglélektani eszközökkel és további műalkotások létrehozásán ke resztül (zene hallgatásakor festett képek) vizsgálni. Egy ismeretlen (Penderecki) és egy ismert (Vivaldi) stílusú zene hatását ellenőrizték művészeti főiskolások és laikusok körében. Az eredmények szerint a Penderecki- zene a szóbeli beszámolók alapján a hallgatók számára erősen hasonló, csaknem azonos élményt jelentett, amit azonban minden hallgató más formában jelenített meg, s színbeli egyezéseket nem találtak. A képek és a zene struktúrája között viszonylag jelentős megfelelést tudtak kimutatni. Mindent összevetve, a műalkotások hatása inkább függött a befogadó személyiségétől ,mintsem a zenétől. A könyv a téma iránt érdeklődő szakemberek szá mára ajánlható. NANSZÄKNÉ CS. I •94
