Szocialista Nevelés, 1982. szeptember-1983. június (28. évfolyam, 1-10. szám)
1982-11-01 / 3. szám - Virágh Józsefné: Greguss Ágostra emlékezünk / Figyelő
Greguss Ágostra emlékezünk Száz évvel ezelőtt, 1882 decemberében halt meg Greguss Ágost, a nagy magyar esztéta. Eperjesen (Prešov) született 1825-ben, abban az évben, amikor a magyar rendek 12 év után ismét összehívták a magyar országgyűlést. Greguss Ágost művelt szülők gyermeke volt, apja a helybeli kollégium matematika-filozófia szakos tanára behatóan foglalkozott esztétikával is. A kilenc testvér közül említésre méltó még Gyula nevű öccse, aki jeles természettudós és műfordító volt. A szülőváros kollégiumában töltött évek, s a későbbi, Rozsnyón (Rožňava) letelt esztendők szép emlékeket hagytak az ifjúban: „Mind én, mind ő (Gyula) ott (Rozsnyón) éltük át a nagytervü ifjúság mámoros édenkorának első éretlenebb és zűrzavarosabb felét, s légváraink között pompázott az is, hogy mi fogjuk a magyar drámának útját egyengetni, mégpedig olyanformán, hogy valamennyi korszak és nemzet java színműveit lefordítva egy roppant gyűjteményben kiadjuk.” Komoly munkakedv vesz erőt a Greguss testvéreken: Ágost megtanul franciául és németül, Gyula pedig spanyolul és portugálul, s elkezdenek fordítani. Az ifjú Greguss Ágost író szeretett volna lenni, ezért néhány versével és fordításával felkereste Garayt, a Regélő szerkesztőjét, aki lapjában közölte pártfogoltja fordításait, epigrammáit. 1845-ben Haliéba utazott, hogy a híres város egyetemén folytasson bölcsészeti tanulmányokat, s behatóan megismerkedjék Hegel filozófiájával. Egy évvel később tanár lett a szarvasi líceumban, s írásaival irodalmi körökben is magára vonta a figyelmet. Életébe azonban beleszólt az 1948 49-es szabadságharc. Megfosztották állásától, a szabadságharcban való aktív részvételéért pedig bebörtönözték. Míg a nagyváradi börtönben raboskodott, a Kisfaludy Társaság gondozásában megjelent A szépészet alapvonalai c. munkája, az első rendszeres és önálló magyar esztétika. 1950-ben, szabadulása után Pestre költözött, később pedig különféle lapok munkatársa lett (Pesti Napló, Magyar Sajtó, Ország, Politikai Hetilap), számtalan esztétikai dolgozatot és színi bírálatot írt. 1954-ben jelent meg Magyar verstana, amelyben a vers és a ritmus lényegét fejtegeti; négy évvel később az Akadémia, majd 1860-ban a Kisfaludy Társaság titkára, majd másodelnöke lett. Közben Riadta vaskos népdalgyűjtemény-fordí- tását, a Külföldi Népdalokat, amely komoly képet ad Nyugat-Európa sőt az ázsiai népek népköltészetéről. 1864-ben jelent meg Ballada-elmélete. Itt elsőként foglalkozik tudományosan és behatóan a balladával. Greguss Ágost 1870-ben megkapta a budapesti magyar királyi tudomány- egyetemen az őt rég megillető esztétika^ tanszéket. Itt hangzottak el híres „széptani előadásai”. Kutatta a szépet a művészetben, a természetben, meghatározta a rút fogalmát, s közben megszületett fő műve, a Rendszeres széptan. Kiadatni azonban már nem tudta, mert hirtelen meghalt. Greguss Ágost írót és esztétát nagyra értékeljük ma is. Műveivel gazdagította irodalmunkat, esztétikai dolgozatai az irodalomelmélettel foglalkozók nélkülözhetetlen forrásai. Dr. VIRÄGH JÖZSEFNÉ 92
