Szocialista Nevelés, 1982. szeptember-1983. június (28. évfolyam, 1-10. szám)
1982-11-01 / 3. szám - Szeberényiné Z. Judit: Az erkölcsi nevelés módszerei / Figyelő
FIGYELŐ_________ Az erkölcsi nevelés módszerei Az erkölcsi nevelés hatékonyságának a fokozása az oktató-nevelő munka jelenleg kiemelt fontosságú feladata. Nemcsak az okoz gondot, hogy korunknak és társadalmi rendszerünknek megfelelő, hiteles képünk legyen arról, hogy milyen embert kell nevelnünk, hanem az is, hogy az eszményeinket kifejező célok és feladatok megvalósításának mikéntjére és hogyanjára válaszolni tudjunk. A módszer: eljárások rendszere valamilyen tevékenységben, szabályok speciális rendszere, út és mód, hogy egy célt egyes tevékenységek megszervezése során el lehessen érni. Az erkölcsi nevelés módszere lényegében egyrészt a gyermek erkölcsi tudatának az alakítása, másrészt az erkölcsös magatartásra ösztönzést, a tanuló életének a helyes megszervezését jelenti. Az, hogy mennyire lesz eredményes a pedagógus nevelő munkája, nem kis mértékben a módszerek helyes megválasztásától, optimális kombinálásától és szakszerű alkalmazásától függ. A nevelési módszerek a nevelés egységes folyamatában helyezkednek el, s egymással szoros kapcsolatban vannak Önmagában egyetlen módszer sem lehet igazán hatásos, egy-egy módszer túlzott mértékű alkalmazása pedig más módszerek rovására önmaga ellentétéhez vezethet. Gyakorlatilag a módszerek alkalmazását az alábbi kérdésekre adott válaszok döntik el: 1. milyen körülmények között al kalmazzuk őket? 2. mik a feladataik? 3. mi módon alkalmazzuk? 4. mit értünk el velük? A pedagógiai munkavégzéshez szükséges nevelési módszerek felsorakoztatása — kis túlzással mondva — valóságos ,,haditerv“, stratégiai vonalvezetés kialakítását igényli tőlünk. Ebben kapnak helyet a módszerek, így fonódnak össze a feladatokkal, a pedagógusoknak — mint vezetőknek — általános és konkrét tennivalóival, s csak így illeszkednek be az osztály- és iskolaközösségeknek mint szervezeteknek működési rendjébe. A Tanító Minden társadalomnak megvan az emberi viselkedésről, magatartásról személyiségről kialakított eszménye amelyet nevelési célkitűzésként meg is fogalmaz. A becsületes, bátor, igazságos, humánus, elvhű eszmények túlságosan általánosak, amelyek elsajátítása csak a mindennapok emberi gyakorlata során közelíthető meg. Az elvont emberi tulajdonságokkal, értékekkel érzékelhető formában egyáltalán nem kerül kapcsolatba a gyermek, csak a konkrét emberi viszonylatokban megnyilvánuló cselekedetek általánosított tapasztalata alapján alakul ki az eszményi emberi tulajdonságokra vonatkozó fogalmak tartalma. A példa, példakép, eszménykép választása e folyamatnak csupán egyik de fontos eleme, amely az egyéni magatartás Irányításának, személyisége és jelleme kialakulásának részese. Kisgyermekkorban különösen nagy szerepe van a példának, ennek alapján tanul meg beszélni, járni és sajátít el cselekvési módokat. Kisiskoláskorban 89
