Szocialista Nevelés, 1982. szeptember-1983. június (28. évfolyam, 1-10. szám)

1982-09-01 / 1. szám

NÉGYSZEMKÖZT

kitüntetett pedagógusainkkal

Orech Líviával már régóta terveztem a találkozást, míg végül az iskolaév végén, a vakáció hangulatát idéző-váró Pozsonypüspöki (Pod. Biskupice) iskolába betoppantam. A PÉLDÁS TANÍTÓ címmel az idén kitüntetett pedagógus épp utasításokat adott tanulóinak, igazi pedagógiai érzékkel csillapította a már iskolából kitörni vágyó féktelen kamaszokat. Első mondatai után láttam, éreztem: született pedagógus. S feltettem magamban a kérdést: Van-e egyáltalán „született pedagógus“? Melyek azok a körülmények, amelyek valamilyen életpályára predesztinálják az embert?

Bevezetőként Orech Lívia elmondta, hogy huszonkilenc éve tanít. 1953-ban kezdte az oktatást Várgedén (Hodejov) majd Ragyolcon (Radzovce). Mint kortársainak zöme, ő is felkészületlenül „ugrott“ be. Amikor azután lehetősége nyílt rá, elvégezte Nyitrán a főiskolát. Jelenlegi munkahelyén 1965 óta tanítja a szlovák nyelvet. Tankönyvszerzői kollektívában is dolgozik.

Milyen célt tűzött ki maga elé a pályakezdéskor?

Olyan faluban kezdtem tanítani, ahol kevesen tudtak szlovákul. Tudatosítottam, hogy főleg a továbbtanulás során létszükséglet a szlovák nyelv aktív tudása. Nagyon sok módszert próbáltam ki. Nem követeltem meg a nyelvtani frázisok reprodukálását, hanem a nyelv kommunikatív jelentőségét helyeztem előtérbe. Osztályfőnök is voltam, úgyhogy jó kapcsolatom volt a gyerekekkel, szívesen tanultak. Már első tanítványaim közül többen jelentkeztek egyetemre, főiskolára, orvosok, mérnökök lettek.

Mennyiben érzi korszerűbbnek az oktatást a jelenben, mint a múltban?

Iskolánk kísérleti iskola. Jelenleg tanítványaim kísérleti tankönyvekből tanulnak. Állandó kapcsolatban állok a Pedagógiai Kutatóintézet dolgozóival. A magam részéről elmondhatom, hogy az új oktatási módszer jó, korszerű, bevált, s mivel én régebben Is hasonló módszereket alkalmaztam, nem jelent