Szocialista Nevelés, 1981. szeptember-1982. június (27. évfolyam, 1-10. szám)

1981-10-01 / 2. szám - Sz.J.: A családi életre nevelés / Figyelő

nem akarják, hogy bárki is beleszóljon konfliktusukba, a legjobb indulatú szülő is tehetetlen.

A szülő azonban sokat tehet annak érdekében, hogy gyermeke házassága ne jusson kátyúba, ezt viszont korábban kell elkezdeni. A harmonikus és szeretetteljes családi környezetben felnövő gyermek az otthonról hozott emlékképek alapján maga is hasonlóra törekszik. A veszekedések és állandó jelenetek légkörében növekvő gyermek szorongóvá, neurotikussá válik, az elhamarkodott élettársválasztásnak is számtalan esetben az a forrása, hogy menekülni akar az otthon fojtó, nyomasztó levegőjéből.

A foglalkozásban levő anyák körében végzett vizsgálatok során, amikor is a pszichikai megterhelés és a házasságban való megelégedettség viszonyát elemezték, egyértelműen bebizonyosodott, hogy azok a nők, akiknél kevesebb neurotikus vonás, szorongás mutatkozott, nyugodtabb családi környezetben éltek, a megterheléseket sokkal jobban bírták a többieknél. Ennek a kiegyensúlyozott, harmonikus gyermekkor az alapja.

(J. Prokopec: Šťastné manželstvo, 1981., 3. sz., 19. old.)

A harmonikus családi élet megteremtését számos kommunikációs eszköz próbálja elősegíteni. A pedagógiai propaganda is sokat tehet (különösen ha a szülők látogatják is az iskola és egyéb intézmények ilyen jellegű rendezvényeit). A kiváló szovjet pedagógus, V. A. Szuhomlinszkij meggyőződéssel hirdette, hogy a pedagógiának a tanítók és a szülők közös tudományává kell válnia. Szervezett is a szülők számára a középiskolában, ahol 22 évig tanított, pedagógiai és pszichológiai tanfolyamot, az alapvető tanítási forma az előadás és az igazgatóval, valamint a legtapasztaltabb pedagógusokkal folytatott vita volt. Pedagógia a szülők számára című könyvében összegezi sokéves tapasztalatait a szülők iskolájáról, a szülőkkel folytatott széles körű levelezéséből, ugyanis a szülők az egész országból gyakran keresték fel leveleikkel tanácsért.

Gyakran hangsúlyozta műveiben, beszélgetései során, hogy mennyire fontos az egészséges családi mikroklíma megteremtése. Tolsztojra hivatkozva bizonygatta, a gyermeknevelés lényege a felnőttek önnevelésében rejlik.

(H. Janus: Pedagogika pre rodičov, 1981, 3. sz., 12—13. old.)

Minél több érzelmet merít a gyermek születésétől kezdve elsősorban a szüleitől, annál inkább képessé válik az érzelmek átélésére és kinyilvánítására másokkal szemben. A szeretetből soha sincs felesleg, ezzel nem kell takarékoskodni. Az iskola nevelési tevékenységét megkönnyíti minden olyan gyermek, aki olyan családokból lép az intézmény falai közé, amelyben a szeretet, törődés stb. igényét kielégítették, és megnehezítik mindazok, akik elhanyagoltan vagy agyonkényeztetve, de kielégítetlen szükségletekkel érkeznek a közösségbe. Sajnos, ma sem ritka az olyan gyermek, aki az anya vagy az anyai szeretet hiányával éli át egész gyermekkorát. A kapcsolat szerepe miatt ez már nemcsak iskolai, hanem igen súlyos társadalmi kérdés.

Az érzelmek, s különösen a szeretet rendkívüli módon foglalkoztatja a serdülésen túljutott fiatalokat. Az erotikái csalódásokat gyakran személyi tragédiaként élik át, amely megrendíti az önmagukba vetett hitet a partnerkapcsolat megteremtését illetően. A szerző beszámol vizsgálatai eredményeiről, amelyeket közép- és főiskolások körében végzett. Míg a középiskolás fiúk hangsúlyozták a partner iránti tiszteletet, s fontosabbnak vélik azt, hogy ők szeressenek mint hogy szeretve legyenek, a lányok inkább álmodoznak a szerelemről, meglehetősen ellenséges álláspontra helyezkedtek a fiúkkal szemben.

(5. szám, 21. o.)

60