Szocialista Nevelés, 1981. szeptember-1982. június (27. évfolyam, 1-10. szám)
1981-10-01 / 2. szám - Mit kell tudni a matematikai képzetek fejlesztéséről? / Óvodai nevelés
kai relációk közé tartozik, úgyszintén a síkban való tájékozódás. Az utakat és útvesztőket a tájékozódási vonalak közé soroljuk. Az utolsó rész a mértani alakzatokkal foglalkozik. Tájékozódás a térben. Lélektani alapja az inger vagyis a feltételes reflexek kialakítása. Ennek összetettségére való tekintettel ajánlatos a szóbeli serkentést összekapcsolni a gyermek mozgásával (tedd fölé, alá, balra). Ebben a fázisban a gyermek testhelyzetéből indulunk ki, hozzá viszonyítva határozzuk meg, mi van fönt, lent, balra, jobbra stb. Amikor a gyermek elsajátította és alkalmazni tudja ezeket az öszefüggéseket, s szóban is ki tudja fejezni, áttérhetünk a második fázisra, amikor a viszonyrendszer aiapja nem a gyermek, hanem valamely meghatározott tárgy lesz. (Pl. Mi van jobbra a fától?) A reflexek kialakítása hosszan tartó folyamat, ezért nem várhatjuk, hogy egy foglalkozás elegendő. Előnyös, ha a felsorolt követelményeket a reggeli torna vagy a szabadban való játszás során gyakoroljuk, mivel mindkét tevékenységforma lehetőséget kínál a szóbeli inger és a gyermekek mozgás- reakciójának összekapcsolására. A névutók és határozószók mindennapi alkalmazása — összekötve a gyermek mozgástevékenységével — tartós eredményhez vezet. Tájékozódás a síkban. A síkban való tájékozódás a gyermek megismerő tevékenységének magasabb foka, ezért csak a térben való tájékozódás elsajátítása után iktatjuk be. Abból a helyzetből induljunk ki, amelyet a gyermekek már ismernek. A viszonyrendszer alapja egy bizonyos tárgy lesz, ebben az esetben lerajzolva. Példa: A rajzlap közepére egy fát rajzolunk. A gyermek képeket kap, amelyeket az óvónő utasításai szerint kell elhelyeznie. A repülőt a fa fölé, a gombát a fa alá. A továbbiakban folytathatjuk úgy, hogy a tárgyképet vonallal helyettesítjük, amely a papírlapot két részre osztja. A választóegyenes elhelyezése szerint rakják fel a tárgyképeket, vagy az építőelemeket a vonal fölé, alá, a vonaltól jobbra vagy balra. Az ilyen típusú feladatok tökéletes elsajátítása után kissé megnehezítjük a gyerekek munkáját, azzal, hogy két egymásra merőleges vonallal a rajzlapot négy egyenlő részre osztjuk és utasítjuk őket: Tegyétek a képet a jobb felső, a bal alsó, a bal felső, a jobb alsó részbe. Az így szervezett munka során a síkban való tájékozódásnak nem csupán a matematikai foglalkozások tárgyának kell lennie. A síkban való tájékozódást igyekszünk kihasználni az osztályozás és más tevékenységek során is. Például: valamennyi (mindegyik) piros kört tegyük a vonal fölé, mindegyik kék kört a vonal alá. UTAK ÉS ÚTVESZTŐK A pszichológusok labirintusok segítségével határozzák meg a gondolkodás szintjét. A mi célunk azonban más. Mi a labirintusok segítségével fejleszteni akarjuk a gyermekek gondolkodó tevékenységét. Ezért a pszichológusoktól eltérően nem értékelni fogjuk a megoldást, hanem a rendszeres és kulturált gondolkodás fejlesztésére irányítjuk a figyelmet. Az első lépés az utak kialakítása térben, játékszerek, bútorok, szalagok segítségével. Előnyösen iktathatjuk be ezt a témakört a kinttartózkodás idejére, amikor a gyermekek csoportmunka alkalmával utakat építenek a homokozóban. A csoportmunka befejezésekor a gyermekek határozzák meg, melyik út hosszú, melyik rövid. A feladatot a következőképpen is felállíthatjuk: Jancsi építsen várat, Jóska utat, amely a homokozó sarkából a várig vezet. Eszter útja szintén onnan induljon, ahonnan Jóskáé, csak az ő 47
