Szocialista Nevelés, 1981. szeptember-1982. június (27. évfolyam, 1-10. szám)

1981-10-01 / 2. szám

kitüntetett pedagógusainkkal

Elnézem az épület kopott lépcsőit, az öreg kaput. Lábam nyomát rég más cipőnyomok, ujjlenyomataim a kilincsen más rajzú tenyerek váltották fel, köztük van már a kislányomé is.

De valamennyit én is koptattam a lépcsőkből, s a kilenc év alatt, míg ide jártam, az én kezem nyomától is fényesedéit a kilincs.

Itt én is otthon voltam.

S Janda Iván már akkor is az iskola élén állt.

Egy pedagógusnak sem kell külön hangsúlyoznom, hogy szeptember első napjaiban rengeteg a munka az iskolában. Janda Iván, a Bratislavai Duna utcai Alapiskola és Gimnázium igazgatója — több kitüntetés, köztük a Példás tanító és A kultúra érdemes dolgozója címek tulajdonosa — mégis tud szűkre szabott idejéből szakítani, hogy röviden elbeszélgessen velem pályájáról, s bemutassa az iskolát.

Pedagógiai munkám kezdete — kezdi a beszélgetést Janda elvtárs — a

negyvenes évek végéig nyúlik vissza. Fiatal pedagógusként szlovák tanítási nyelvű gimnáziumban kezdtem oktatni, majd 1950-ben, amikor a szocialista társadalmi rendszer helyes nemzetiségi politikája lehetővé tette a magyar tanítási nyelvű iskolák pedagógusainak képzését, a Duna utcai tanítóképzőben folytattam a munkát. Négy év múlva a Pedagógiai Gimnázium igazgatója lettem. 1959-ben a Duna utcára költözött a Zoch utcai Alapiskola és Középiskola, majd 1964-ben a Lígetfa- lusi Alapiskola egyesült iskolánkkal.