Szocialista Nevelés, 1981. szeptember-1982. június (27. évfolyam, 1-10. szám)

1982-01-01 / 5. szám

NÉGYSZEMKÖZT

kitüntetett pedagógusainkkal

Szívesen járok Komáromba (Komárno). Ügy érzem, e különös atmoszférájú történelmi város nyugodt légköre meghatározza az itt élők mentalitását, vendégszerető kedvességét, szerénységét. Ilyen szerény, csöndes mosolyú a Munka utcai Alapiskola kémia-biológia szakos pedagógusa, VÖRÖS OTTÓ példás tanító is.

Az iskola igazgatója. Szép Ferenc mondja:

„Hosszú évek óta tanítok magam is, de kevés olyan jó pedagógussal dolgoztam, mint Vörös kolléga. Diákjai még húsz év múlva is visszajárnak, a szülők, akiket tanított, örömmel bízzák rá gyermekeiket.

Izig-vérig pedagógus a szó legnemesebb értelmében.“

Vörös Ottó tősgyökeres komáromi. 1952 óta tanít ugyanabban az iskolában. Persze el-elszakadt szülővárosától, de csak azért, hogy újra visszatérjen. Az ötvenes években fellépő tanítóhiány indította el a pedagógiai pályán. Az érettségi után különbözeti vizsgát tett, majd az elemiben kezdett tanítani. A későbbiekben a Nitrai Pedagógiai Karon szerzett szakképesítést. A kezdet kezdetétől osztályfőnök volt. Mindig is örült az osztályfőnökségnek, hisz ez még inkább elmélyítette kapcsolatát tanítványaival.

Sosem ijedt meg a gyengébb képességű tanulóktól. Volt olyan év, hogy differenciált osztályt vezetett, s még most is szívesen gondol vissza tanulói ragaszkodó szeretetére, arra, hogy mindegyikből becsületes, dolgos szakembert nevelt a család és az iskola pedagógusainak szoros együttműködése, s hogy vele, volt osztályfőnökükkel még mindig tartják a kapcsolatot.