Szocialista Nevelés, 1981. szeptember-1982. június (27. évfolyam, 1-10. szám)
1981-12-01 / 4. szám - Hadas Katalin: Tehetségfelismerés és tehetséggondozás - interjú Dr. Harsányi Istvánnal
T ehetségfelismerés és tehetséggondozás - interjú Dr. Harsányi Istvánnal Az utóbbi időben egyre többet olvashatunk a tehetségkutatásról, a tehetséges gyermekek felkarolásáról és az alkotóképesség fejlesztéséről. Ennek ellenére pedagógusaink néha bizonytalanul állnak az ezzel kapcsolatos gondok előtt, s nem tudják, hogy az osztályukba járó diákok közül hogyan válasszák ki a tehetséges gyerekeket és mi módon foglalkozzanak velük. Ezzel kapcsolatban arra kértük Br. Harsányi Istvánt — aki Magyarországon elsőként vállalkozott arra, hogy felkutassa és felkarolja a tehetséges gyerekeket, s azoknak képességeikhez mérten megfelelő oktatást biztosítson —, hogy segítsen eligazodnunk ezen az útvesztőkkel nehezített területen. A Szocialista Nevelés olvasóit érdekelné, hogyan indult a pályája, és mi volt az indítéka annak, hogy Ön már jóval a második világháború előtt a tehetséges gyerekekkel kezdett foglalkozni? — Sárospatakon érettségiztem, ahol apám és nagyapám is tanár volt. Tanulmányaimat Budapesten, az Eötvös Kollégiumban folytattam, ahová csak jeles érettségivel kerülhettek be bölcsészhallgatók. Az egyetem elvégzése után Genf- be mentem. Itt világhírű tudósoktól gyermekpszichológiát tanultam. 1933-ban kerültem vissza Sárospatakra. Ekkor már tanárként léptem át annak az iskolának a küszöbét, melynek tehetségekre irányuló figyelme régóta tapasztalható volt. Elég, ha megemlítem, hogy 1650—54 között Comenius volt a kollégiumi nevelők irányítója. Ö csakis úgy fogadta el Lorántffy Zsuzsanna és fia, Rákóczi Zsigmond meghívását, ha biztosítják azt, hogy anyagi okok miatt ne tanácsoljanak el senkit a tehetséges diákok közül; s évente 20—30 cseh, illetve morva diák felvételét is engedélyezzék. Ezzel olyasfajta demokratizmust és interna- cionális türelmességet valósítottak meg, amely akkortájt Európában nem volt tapasztalható. I. Rákóczi György és Lorántffy Zsuzsanna vagyonuk jelentős részét arra fordították, hogy egyszerű szülők gyermekeit 6—8 évig is külföldi egyetemeken taníttatták, mert felismerték, hogy a tehetséges, művelt emberek az ország legnagyobb, legértékesebb kincsei. Amikor megkezdtem tanári pályafutásomat, első dolgom az volt, hogy felhasználva külföldről hozott gyermekpszichológiai tapasztalataimat, valamilyen korszerű formában továbbfejlesszem a tehetséggondozást. 114
