Szocialista Nevelés, 1980. szeptember-1981. június (26. évfolyam, 1-10. szám)
1980-10-01 / 2. szám - Wechter János: Tallózás a biológiai szakkifejezések területén
összetételét igyekeznek az azonosság, illetve rokonság kérdését illetően ösz- szetüggésbe hozni. Általánosan érvényes fajmeghatározás ugyan mindmáig nincs, de a legtöbb igényt kielégítő Plate (1914) meghatározása, mely szerint: „Egy fajhoz tartoznak mindazok az egyedek, amelyekben megvannak a diagnózisban meghatározott bélyegek, feltéve, hogy a külső viszonyok nem változnak, továbbá azok, amelyek elütnek a törzsalaktól, de azzal gyakran átmeneti alakok által össze vannak kötve, valamint genetikai összefüggésben állanak, vagy pedig nemzedékeken keresztül termékenyen párzanak velük“. Fajta (rassz) az ember tudatos tevékenysége (kiválasztás, keresztezés) során létrehozott növények vagy állatok csoportja. A növényi kultúrfajták jelölésére újabban a cultivar fogalmat vezették be. A fentiek alapján tehát helyes bizonyos fajtájú szarvasmarháról, kutyáról, lóról, illetve fajtatiszta tenyészetről beszélni. Fajtajelleg vagy fajtastandard: azon tulajdonságok és bélyegek összessége, amelyek egy növény- vagy állatfajtára jellemzőek. Ezek lehetnek külső sajátságok és élettani tulajdonságok. Helytelen viszont fajkutyáról, fajtiszta tenyészállatról, fajtenyészetről stb. beszélni, írni vagy újsághirdetést közölni. Egy további tévesen rögzítődött fogalom — mely, sajnos, számos magyarországi kiadású baromfitenyésztési és madártani szakkönyvben, tankönyvekben, szakfolyóiratokban is következetesen előfordul — a madarak (veréb, kacsa, gólya) testmagasságát meghatározó lábközépcsont, amelyet tévesen csüdnek, lábnak neveznek. A madarak lábközépcsontját még az olyan komoly szakkönyvek is, mint pl. Brehm: Az állatok világa (Madarak I. kötet, Budapest, 1902) 7. old.; Dr. Móczár László: Állathatározó, Bp. 1969, 608, old.; Dr. Ábrahám Ambrus: Összehasonlító állatszervezettan I. kötet, Bp., 1964, 334. old.; Uránia Állatvilága (Madarak) Budapest, 1972, 15. old.; Természettudományi lexikon I. kötet, Bp., 1964, 809. old. és A magyar nyelv értelmező szótára I. kötet, Bp., 1959, 953. old. is helytelenül csüdnek, csüd- csontnak nevezik. A fogalom helyes anatómiai meghatározása lábközépcsont megnevezéssel csupán Dr. Zimmermann Ágoston: Háziállatok anatómiája, Budapest, 1939, 66. old., 107. old.; Tóth Pál: A baromfitenyésztés kézikönyve, Bp., 1956, 16. és 47. old. és Kovács Gyula: Háziállatok anatómiájának atlasza, Bp., 1952, 35. old., 48. ábra és 249. old. 355. ábra — könyvekben fordul elő. A felsorolt szerzők helyes állásfoglalását dr. Glósz László, az Állatorvostudományi Egyetem tanára, a madarak anatómiájának elismert szaktekintélye is egyértelműen igazolja. Tehát estidről mint testtájról, csüd- csontról mint anatómiai fogalomról nemcsak a madarak esetében, de még a szarvasmarhák és a többi párosujjú patások esetében sem lehet szó, mert a csüd, valamint a csüdcsont kifejezés kizárólag a páratlan ujjú patások (ló stb.) számára fenntartott fogalom. A fenti fogalmak tisztázása után védelembe kell venni az olyan biológiai szakkifejezéseket, amelyek népnyelvi és köznyelvi eredetűek, s bár szaktudományi és rendszertani szempontból logikátlanok, mégis maradandóan közkincsévé váltak a biológiai szaknyelvnek. Ezek a kifejezések az egyes tájak népnyelvében képződtek az évszázadok folyamán, és ezek vetették meg az alapját a magyar tudományos biológiai irodalomnak. Alkotóiknak nem volt sem a rendszertani, sem az alaktani elemzéshez képességük,, illetve irodalmuk, s mégis nagy szolgálatot tettek alapvető biológiai munkáik megírásával. Ezért őrizzük és becsüljük meg ezeket a logikai szempontból „megtévesztő“ elnevezéseket mint értékes népi szókincset, mégha az ilyen fajnévből nem következtethetünk sem alaktani tulajdonságaikra, sem rendszertani hovatartozásukra. (Pl. tarack- búza, infű, tyúkhúr, lóbab, árvalányhaj, fagyöngy, lósóska, gyermekláncfű, illetve drótféreg, tiszavirág, lótetű stb.). Tekintettel a csehszlovák és a magyar rendszertani elnevezések közötti eltérésekre, ki kell térni az alapiskolai természetrajztankönyvekben közölt 60
