Szocialista Nevelés, 1980. szeptember-1981. június (26. évfolyam, 1-10. szám)
1981-02-01 / 6. szám - Tóth Béla: A gyermekirodalom a nevelés egyik nagyhatalma (folyt.) / Óvodai nevelés
A gyermekirodalom a nevelés egyik nagyhatalma (Folytatás) Dr. TÓTH BÉLA, OPI Budapest Az olvasási élményt erősíti és az olvasási kedvet javítja, ha a tanuló hozzászokik, hogy a szépirodalmi művet lassú ütemben olvassa. Olvasáspszichológiai vizsgálatok szerint ugyanis a szavak jelentésének megértéséhez háromszor rövidebb idő szükséges, mint ahhoz, hogy a szavakra válaszként elképzelések, képek jelenjenek meg a tudatban. Ez nyilván arra vezethető vissza, hogy a szó legszilárdabban a jelentésével függ össze, míg a szó vizuális tartalmával lazább a kapcsolat. A kérdések és magyarázatok szerepe éppen abban rejlik, hogy segítsék feleleveníteni a korábbi vizuális benyomások nyomait, segítsék megerősíteni a kapcsolatot az első és a második jelzőrendszer — az elvont és a konkrét megismerési szintek idegfolyamatai között. Ily módon válhat az olvasás örömszerző és a kedélyvilágot gazdagító kulturális tevékenységgé. (О. I. Nikoforova: Az újjáalkotó képzelet munkája a szépirodalmi művek olvasásakor; Moszkva, 1957.) Az olvasási élmény kialakulásához szükség van az olvasási készség megfelelő fejlettségére. A gyermeknek úrrá kell lennie az olvasás technikai problémáin, hogy a betűk, szavak, mondatok összefüggő szöveggé rendeződhessenek, s ezzel zavartalanul elmélyedhessen az olvasmányban. Az értelmes és folyamatos olvasás elsajátítása három fokozatban valósul meg. A technikai stádium szóolvasó időszakában a gyermek figyelmét szinte teljes mértékben maga az olvasó tevékenység köti le. Emiatt nehezen jut el a szó burkában rejlő fogalom felfogásáig. A szöveg és a tartalom még szétválik. Később felfogja ugyan a gyermek a szöveg egy-egy részletét, de nehezen válaszol az olvasmány tartalmát érintő kérdésekre. A kezdő iskolás a fárasztó idegmunka miatt nem olvas szívesen, inkább mások felolvasását hallgatja. Amint azonban sok gyakorlással az agyi mechanizmusok kialakulnak, az idegpályák bejáródnak, megszilárdul a hangok és a betűk közti kapcsolat, elérkezik a valódi olvasás stádiumának időszaka. A technikai nehézségek egyre kevésbé fogyasztják a figyelmet, a folyamat egyre könnyebben bonyolódik. Az olvasás a közvetlen látáshoz válik hasonlóvá. A bonyolult folyamat műveleteinek egységesítésében az olvasó végső célja, a gyermeknek az a törekvése játssza a döntő szerepet, hogy felfogja az olvasott szöveg értelmét. Ha ez sikerül, a megelégedés érzése tölti el a gyermeket, ellenkező esetben újabb erőfeszítéseket tesz a szöveg értelmének felderítésére. Az elolvasandó szövegbe illesztett kevésbé ismert vagy nehezebben kiolvasható szavak pozitív hatása is ezzel magyarázható. Arra ösztönzik a gyermeket, hogy pontosabban érzékelje a szöveg értelmét, ami nagyon fontos követelmény a szöveghű olvasásra nevelés során. A megismerkedés az új szavakkal (szómagyarázat) pedig hozzájárul az anyanyelv szókincsének gazdagításához, tágítja a gyermek szellemi horizontját. Üj szavak felbukkanása az abc-s és az olvasókönyvben, szépirodalmi művekben azt is megérteti a gyermekkel, hogy a szövegnek nem okvetlenül kell teljesen megértett szavakból állnia. Olyan szavak is előfordulhat164
