Szocialista Nevelés, 1980. szeptember-1981. június (26. évfolyam, 1-10. szám)
1981-01-01 / 5. szám - Tóth Béla: A gyermekirodalom a nevelés egyik nagyhatalma
— Az írásba foglalt gondolat és az életre keltő olvasás a kultúra legfőbb hordozója továbbra is; —Az írás és olvasás tette lehetővé az emberi gondolat közlését és megőrzését, a könyvnyomtatás révén pedig a legértékesebb gondolatok demokratizálódását; — a gondolat fejlődése, a gondolkodás kiművelése és a gondolatok megbízható közlése általuk valósulhat meg. E folyamat mindaddig biztosítottnak látszik, amíg az olvasás megőrzi elsődlegességét a többi médiával (rádió, televízió, újság) szemben, és társadalmi presztízsét fenn tudja tartani. A téma jelentőségére azok a vizsgálatok is felhívják a figyelmet, amelyek arról adnak hírt, hogy a rendszeres iskolai oktatásban részesülő, alsó fokú tanulmányaikat befejező fiatalok közt is sok akad, akiknek olvasási készsége messze elmarad a tantervekben megállapított követelményszinttől. Egy másik tapasztalat szerint a fejletlen olvasási készséggel egyenes arányban csökken a tanuló iskolai helytállása, nyelvi kifejezőkészsége, olvasási kedve és irodalmi érdeklődésének intenzitása. A felmérésekből azonban az is kiderült, hogy a fejlett olvasási technika nem az egyedüli feltétele az irodalomhoz való pozitív kötődésnek. Megfelelő érzelmi-hangulati megalapozásra is szükség van ahhoz, hogy az olvasási kedv kialakulhasson a gyermekekben. Mindezekből megfogalmazhatjuk azt a didaktikai követelményt, hogy a tanítónak az olvasási készség kialakítását kezdettől fogva össze kell kapcsolnia az olvasási kedv ébresztgetésével, az irodalomhoz fűződő pozitív érzelmi viszony alapozgatásá- val. Ha a két tényező (technikai követelmények és a pozitív érzelmi viszonyulás) kölcsönhatása megvalósul, könnyebben elérhető, hogy a gyermek az irodalmat értő, szerető, a szépirodalmi élményeket igénylő tudatos olvasóvá váljék. A pozitív érzelmi töltésű irodalomolvasás az, amelyet az anyanyelvi nevelés valóban igényel. Ez az olvasásfajta ösztönzi a legmegbízhatóbban a nyelvi -esztétikai kultúra fejlesztését. Az irodalmi olvasás azonban csupán egyik fajtája az olvasásnak, amely az olvasók kisebb részét jellemzi. A többség sohasem vagy csak ritkán alkalmazza. Helyette a tájékozódó, a szórakoztató vagy pedig a kognitív, a jelenségeket rendezni és értelmezni törekvő olvasási módokat részesíti előnyben. A négyféle olvasásfajta sajátos szerepet tölt be az ember kulturális életében. Mindegyik szerepre fel kell készíteni az egyént már az iskoláskorban. Mégis, amikor az anyanyelvi neveléssel kapcsolatos feladatokra gondolunk, az irodalmi olvasás elsajátítását előnyben kell részesítenünk. Vele érhető el a legeredményesebben, hogy az anyanyelven megszólaló próza és versesköltészet szépsége és tartalmi gazdagsága, személyiségalakító hatása érvényre jusson. Kétségtelen, hogy nem könnyű dolog a gyermeket benső kapcsolatba hozni a szépirodalommal. Olykor éppen a gyermek tanítója nehezíti ezt meg azzal, hogy maga sem éli át a belső kapcsolatot az irodalmi alkotással. Más részről úgy tűnik, hogy az embereknek csak viszonylag kis csoportja képes a nyelvet mint művészetet átélni. Az okok közt feltételezhetően fontos szerepet játszik az iskolai oktatás színvonala és a gyermek családi környezetének kulturális atmoszférája, olvasási szokásai és hagyományai. AZ OLVASÄS FOLYAMATA ÉS ELSAJÁTÍTÁSA 1. A szövegolvasás pszichológiai megvilágításban Az olvasás pszichológiai jellegű tevékenység, amelyben számos fiziológiai mozzanat található. Az egyén nemcsak észreveszi a betűket, hanem mondatokat fog fel, azok jelentését is megérti. Az írásjelek optikus észrevétele által kelet136
