Szocialista Nevelés, 1980. szeptember-1981. június (26. évfolyam, 1-10. szám)

1980-12-01 / 4. szám - Csanda Sándor: A csehszlovákiai magyar irodalmi lexikonról

sen írt a MU-ba (— ], csehül a Lidové Novinyba, a Kriticky Mesíčníkbe. 1937-ben a MU- ban ankétot indított A művészet összeköti az embereket címmel, s ebben megszólaltatta a cseh és szlovák irodalom legjelesebb képviselőit is. 1938-ban Magyarországra került, s mint középiskolai tanár nyelvészeti tanulmányokat írt (pl. Rozsnyó határának helyneveiről, ÜMM 1943.]. 1950-től a Nyelvtudományi Intézet kutatója, 1958-tól a debreceni egyetem szláv tanszékének a professzora. Számos nyelvtudományi írása jelent meg a szakfolyóiratoköan. Szerkesztette a Nyelvtani tanulmányok, a Szláv népek és nyelvek, a Slavica (I—IV. k.] c. kiadványokat. — F. m. Szempontok az ízlés vizsgálatához. Debrecen 1952. — Jelentéstani Jegyzetek. Bp. 1961. — A cseh szókincs magyar elemeinek problematikája, uo. 1963. — Zu einigen Fragen des Bilinguismus. Debrecen 1963. — Über die ältesten ungarischen Lehnwörter der Polischen. uo. 1964. — írod. Csanda Sándor: Magyar—szlovák kulturális kapcsolatok. Br. 1959. 315.

SZIKLAY FERENC (Aranyida — Zlaté Idka, 1883. okt. 11. — Kassa — Košice, 1943. dec. 19.): író szerkesztő. Az elemi iskolát szülőfalujában, a gimnáziumot Kassán, bölcsészeti tanulmányait a kolozsvári egyetemen végezte. Tanár volt Pozsonyban és Kassán is; az első világháború után a kassai Esti Újság, majd a PMH (—) szerkesztője. 1922- től kezdve az ellenzéki magyar pártok kulturális referense, s a Kazinczy Társaság újjászervezője és egyik vezetője. 0 adta ki a szlovákiai magyar költők slső antológiáját 1926-ban. 1925-től a berlini Voggenreiter Verlag magyar osztályán szervezi meg a csehszlovákiai magyar könyvek kiadását, 1927-től pedig önálló kiadót létesít Kazinczy Könyvkiadó néven. A világháború előtt főként irodalmi tanulmányokat publikált: A magyar tragédia Jejlődése (Kolozsvár, 1936), János vitéz és Toldi (1912), Arany János verselése (1913). Az államfordulat után jórészt szükségből lett szépíróvá, de nagyfokú közéleti elfoglaltsága miatt alig volt ideje művei alaposabb érlelésére. Számos lírai és epikai alkotásának színvonala csak a műkedvelő irodalom átlagáét éri el. A szlovákiai magyar regény megszületését jelzi első jelentősebb szépprózai műve, a Hangzatka (1924). Ebben életrajzi adatok felhasználásával egy cseh származású magyarországi zeneszerző, Csermák Antal életét mutatja be regényes formában. Csermák kálváriája egyúttal a magyar földön élő zseni sorsát példázza: az igazi művészi tehetség nem talál megértésére és megbecsülésre, elparlagiasodik, megtörik a mostoha viszonyok között. A romantikus szerelemmel bonyolított történetben Sziklay a nagy művész és a kicsinyes körülmények ellentétét ábrázolja. Köveik sző műve, a Fekete ember c. ifjúsági regény, a mohácsi vész korát ábrázolja. A rövid terjedelmű alkotás Cserni Jovan rablóvezér kegyetlenkedéseit és kalandjait mutatja be. Újságírói rutin és a fasizmus iránti érdeklődés tükröződik A világ ura c. kevésbé sikerült regényében. Nagyobb igényű regénye A Jöttment; életrajzi adatokat tartalmaz, színhelye az író tanári pályájának egyik állomása. Az igazgató elgáncsolja a nemes szellemi törekvéseket, a tanártársak nem állnak hivatásuk magaslatán, de a főhős itt ismeri meg az igazi barátságot és a szerelmet is. Illés Endre a műről a Nyugatban közölt szigorú kritikájában azt írja, hogy két mintája is van: az Elnémult harangok, és Kaffka Margit regénye, az Állomások. Az igényes irodalomkritika kevés elismeréssel fogadta Hová? c. regényét is. — F. m. Hangzatka. Berlin 1924. — A fekete ember uo. 1929. — A világ ura. Kassa 1927. — A jöttment. uo. 1932. — Hová? uo. 1934. — A Pünkösthy-lányok. Dráma uo. 1926. — Mikor az óra üt. Regény uo. 1943. — írod. Fábry Zoltán: Kúria, kvaterka kultúra. 66—67. — L. M.: A Pünkösthy-lányok. PMH 1925. X. 20. — György Dezső: Sz. F. PMH 1925. — Illés Endre: Szlovenszkói magyar könyvek. Nyug. 1933. I. 431—434. — Vájlok Sándor: Hová? Új Élet 1934. 10. sz. 624—625. — Lelkes Tibor: Sz. F., az író. Új M. Múzeum 1944. 23—34. — Csanda Sándor: Első nemzedék. 197—201.

126