Szocialista Nevelés, 1980. szeptember-1981. június (26. évfolyam, 1-10. szám)
1980-11-01 / 3. szám - Tankó László: A kísérleti irodalmi oktatás eredményei egy témakör alapján
naszerdahely. Sokszor kísértenek a tanult ismeretek a monda és legenda jellemzése is, például: „1. monda: a mesénél reálisabb, a valóságnál meseibb, 2. legenda: szentek életét feldolgozó írások” (Bratislava), s ugyanez Somorján: „1. szöveg monda, Botond mondáját tartalmazza. Valami igaz, valami kitalált benne. 2. szöveg legenda. Szentek életéről, csodás tetteikről szóló elbeszélés. A néhány elfogadhatóbb tartalmi jellemzés mellett legértékesebb az olyan felismerés, ahol a tanuló a lényegre tapintott: „Az első idézet már világi jellegű, egy mondáról van szó; a másik pedig legenda, és ez a szentek életéről szól” (Bratislava). 13. A fentiek alapján melyik részlet származik mondából és melyik legendából? A kérdésre a tanulók 93,54 százaléka adott helyes választ, tehát elméleti ismereteiket jól tudták alkalmazni, s helyesen határozták meg a két szöveg közül, hogy melyik származott mondából és melyik legendából. 14. Melyik áll hozzád közelebb és miért? A tanulók abszolút többségéhez a monda áll közelebb, a legendát egészen elenyésző részük választotta. A választás okát pedig különféleképpen magyarázzák. Van, akinek a monda azért tetszik, mert érdekesebb, jobban megérti vagy „mivel Botond hősiesen kiállt az erős konstantinápolyi ellen, és így próbálta megmenteni a magyarokat”, máshol: „mert a magyar nép hősiességéről, bátorságáról szól”; mert értelmesebb mint a legenda”, „mivel benne igaz történet is van” stb. A legtöbbjüket azonban Botond hősiessége ragadta meg, és az, hogy a magyarokról szól. Végül egy figyelemreméltó meg- okolás: „Talán a monda az, ami jobban megragad. Mindig szerettem a népmeséket, és van valami közös bennük.” A monda meseszerűségére többen is utaltak, de általában sablonszerűén betanult módon, nem ilyen ügyes kapcsolással. A tanulók világnézetét tükrözik az alábbi válaszok: „Botond mondája hozzám közelebb áll, mert az lehet igazság is, és Botondnak nem kellett szentnek lennie, hogy legyőzze a görögöt (S). Más felelet: „A monda áll hozzám közelebb..., mert tudom, hogy szentek nincsenek, nem voltak, nem is lesznek, és például olyan nem történhet meg senkivel, hogy belenyúl a tűzbe, kiveszi onnan a forró fazekat, és a kezének nem történik semmi baja” (D). A legenda megokolása általában, hogy érdekes, rendkívüli, „egy királylány feláldozza egész életét, és kolostorba vonul”, illetve összehasonlításokban, negatív vonatkozásban a legenda elvontságát hangsúlyozzák. A feleletek között elég sok a rövid, magyarázat nélküli, reproduktív, tananyagízű válasz. 15. Nevezd meg a magyar irodalom első két összefüggő írásos nyelvemlékét! A tananyag értelmében a Halotti Beszédet és az Ómagyar Mária-siralmat kellett a tanulóknak megnevezniük. Ezt a tanulók 65,63 százaléka kitűnően teljesítette. Ha az eredményt összevetjük az év eleji felméréssel, azt látjuk, hogy a tanulók tudása szinte összehasonlíthatatlanul megnövekedett, több mint 90 százalékkal. Viszont lényeges hiányosság tapasztalható a nyelvemlékek helyesírásában; a tanulóknak csak alig 1/3-a írta le azokat hiba nélkül. 16. Idézz az Ömagyar Mária-siralomból egy olyan versszakot, amelyikben alliteráció található, és húzd alá! A kérdéssel két dolgot vizsgáltunk: egyrészt, hogy a tanulók megtanulták-e a tanterv által előírt anyagot, másrészt, foglalkoztak-e a versben található alliterációval? Az egyes iskolákban eltérő eredményeket kaptunk. Sajnos, csak két iskolában (Bratisla- vában és Somorján) tudtak a versből idézni, de az alliterációt ezekben az iskolákban sem ismerték kellőképpen. Somorján általában egész szavakat húztak alá (vagy nem húztak alá semmit), tehát az alliteráció fogalmával nincsenek tisztában. A leggyakrabban idézett versszak az alliteráció megjelölésével a következő volt: Világnak világa, Virágnak virága, Keservesen kínzatol, Vasszegekkel veretel... 17. Nevezz meg két krónikát! A tanulók a kérdésre közel százszázalékos választ adtak. Legtöbbjük két, de voltak akik három középkori magyar krónikát is megneveztek. A leggyakrabban megnevezettek: Anonymus gesztája és a Képes Krónika. Néhol az „őskrónika” megnevezéssel találkoztunk, (főleg Somorján), ami így pontatlan és nem szerepel a tankönyvben. Itt is hiányos a tanulók krónikára vonatkozó helyesírása. 18. Milyen magyar-szlovák kapcsolatokról beszélhetünk ebben a korban? Amennyiben csak Zoerard és Benedek legendáját vesszük, amelyből a tankönyv is 92
