Szocialista Nevelés, 1979. szeptember-1980. június (25. évfolyam, 1-10. szám)

1979-10-01 / 2. szám - Hegerová, Magda: A szlovák nyelv tanítása az alapiskola 4. osztályában

lesztésének és aktivitásuk biztosításának a konkrét kommunikációs tevékenységben. A szókincs területére vonatkozó eddigi kutatások eredményei azt mutatják, hogy a szókincs rendszeres növekedése körülbelül havi 20—40 szó. A kísérleti osztályok tanulóival való jó együttműködésnek köszönhető, hogy a tantárgy új tartalmával, munkamódszereivel és -formáival a szókincs területén az alábbi ismeretekre tettünk szert:

Az új szavak tartós és hatékony eb sajátítását biztosítja a begyakorlásnak az a módszere, amely a legjobban megközelíti a nyelvi közlés természetes feltételeit, s ugyanakkor érvényre juttatja az ismételt gyakorlás monológ vagy párbeszédes formáját. Az ismételt begyakorláskor érvényesítjük a szöveg rendszeres variációját. Erre legalkalmasabbak A kásásfazék (tankönyv) és A nagyapó és a répa típusú mesék. Ezeket bábjátékra is feldolgozhatjuk. A munka további részében ügyelnünk kell arra, hogy a tanulók a reprodukciót saját élményeikkel és elképzeléseikkel is gazdagítsák.

Kedvező nyelvi környezetben a szókincs gyarapítására felhasználjuk a szlovák gyermekfolyóiratok vagy a gyermekirodalom olvasmányait is. Pl. Frano Král Jano című művét mind a nyelv, mind a tartalom szempontjából jól megértették a tanulók. A kísérleti iskolák többségében sikerrel használják a Képes szótárt a szókincs megszilárdítására, s ez a honismeret, matematika vagy más tantárgyak szakkifejezéseire is vonatkozik.

A mágneses tábla használata az egyik legsikeresebb és legkedveltebb módszer a szókincs bővítésében és meg szilárdításában. A kiindulási szöveg feldolgozása után (olvasás, elemzés, kérdés-felelet, beszélgetés stb.) a tanító felerősíti a mágneses táblára a szókártyákat, amelyek az új szavakat tartalmazzák. A tanulók ezeket a szavakat felhasználják (akár versenyszerűen is) a mondatalkotásban. Ez egy ben útmutató is lehet a tanító számára, milyen sorrendben hasznosítják a tanulók az új szavakat. A munka végén rendszerint marad 2—3 szó, amelyekkel senki sem alkot mondatot, ezek iránt „nincs érdeklődés“. Ez konkrét képet nyújt az átvett tananyagról, és a tanító tudja, mely kifejezéseket kell tovább gyakorolni. A mágneses táblán az új szavakat úgy is csoportosíthatjuk, hogy a tanulók segítségére legyenek egy összefüggő szöveg kialakításához — pl. mese vágy- más történet reprodukálásakor. Itt is célszerű a párbeszédes formát alkalmazni, a tanulók magabiztosabbak, és formálódik a beszéd leggyakoribb változata — a dialógus.

A módszertani utasításokkal összhangban megköveteljük az egyes szövegek betanulását. A tanulóknak ezt a képességét a tanító irányítja, és kiaknázza olyan tollbamondásokhoz, amelyeket a tanulók emlékezetből írnak A betanult, ismert szavakat, szókapcsolatokat a tanítók rövid tollbamondásokban használják fel.

A felsorolt munkaformák a szókincs begyakorlására és megszilárdítására törekednek — kísérői a szemléltetés, hangfelvétel, a tevékenység és a hely zetek összekapcsolódása, képek, gesz- tikuláció és mimika. Ebben a korban a gyerekek fogékonyak a nyelv iránt. A szavak kapcsolása és különböző helyzetekben való alkalmazásának elve is az ismétlésen és a szókapcsolatok megszilárdításán alapszik.

A 4. osztályban az olvasás abba a jellegzetes stádiumba jut, melyet már a megértés kísér. Az előírt irodalmi szöveg (tankönyvi, esetleg tankönyvön kívüli olvasmány) az elsajátításra kiszemelt nyelvi anyag forrásául szolgál, és nemcsak alkalmas eszköze a lexikális és nyelvtani tudás elsajátításának és elmélyítésének, hanem a nyelvi jártasságot is szolgálja. A szöveget a nyelvtanulás mellett tudatosan felhasználjuk művészi és eszmei értékeinek kihangsúlyozására is. A mű esztétikai szempontjai megtanítják a tanulót megérteni a tartalmat és eszmei mondanivalóját. (A negyedikes tankönyvben több mint 30 vers, kb. 20 módosított szöveg és néhány dal van.) Az első elolvasás után az osztály tanulóinak kb. egyharmada érti meg teljesen a szöveget. A többi tanuló a szö52