Szocialista Nevelés, 1979. szeptember-1980. június (25. évfolyam, 1-10. szám)
1979-09-01 / 1. szám - Kürthy Veronika: Szól a zene, a zene-bona
társadalom gazdasági és szociális életéből kiindulva. 1979. október 23. A számok csodálatos világa III. (Híres tudósok, jelentős felfedezések a matematikában) Adásunk segédanyag a matematika tanításához az iskolai fonotékába; a sorozat 3. része. Püthagorasz, Leibnitz és a Bolyaiak matematikai felfedezéseivel foglalkozik. Cél: a tanulók önművelési igényének és érdeklődésének felébresztése az új, az ismeretlen jelenségek kutatása iránt. 1979. november 6. A XX. század történelme II. (A Nagy Októberi Szocialista Forradalom) Adásunkban, mely a történelem és a polgári nevelés tanításához az iskolai fonotékába szánt sorozat második része, kiemeljük az NOSZF történelmi jelentőségét és az egész világon érezhető hatását. Cél: rámutatunk arra, mit köszönhetünk a Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak. 1979. november 20. A népi hangszerek (Hangszerbemutató) Adásunkban bemutatjuk a népi hangszereket, használatukat és a népi zenekarokban betöltött szerepüket. Cél: a tanulók zenei-esztétikai érzékének fejlesztése. Kürthy Veronika Szól a zene, a zene-bona Szól a beatzene vagy a hanglemez, alig lehet egymás szavát érteni. De valahol valakinek mégis szót kell érteni. Ezt a célt szolgálja Dr. Mózsi Ferenc: Zenei nevelés című segédkönyve az alapiskola 3. osztálya számára. A szerző ebben a könyvben is nemcsak az éneklő ifjúság, a magyar tanítási nyelvű iskola, de a zenekedvelés jövőjére is gondolt. Amikor ezt a fogalmat fejtegeti, valamennyi pedagógust a múlt hagyományainak ápolására készteti. Ha a jövő iskoláját meg akarjuk ismerni, vissza kell emlékeznünk a múlt erőfeszítéseire. Az oktató-nevelő munka hatékonysága nem képzelhető el a pedagógusok képzése, de egy bizonyos fokú többletmunka nélkül sem. Jó szolgálatot tesz ez a segédkönyv, mert segíti a tanulók napi munkáját, hasznosak a példák, gondolatébresztő a könyv szinte minden mondata. Az alapiskola sok tantárgyat tanít, s ha ezek az alapok szilárdak, akkor kibontakozhat az egyéni hajlam, a tehetség is. Ha a tantárgyak közötti ösz- szefüggéseket keressük, akkor a zenei nevelést fontos tényezőként kell megemlítenünk, mely hat a gyermek személyiségére, tanulási készségére, ízlésére, anyanyelvének fejlesztésére. A zenét nem választhatjuk el a mozgástól. Ha egy-egy zeneóra keretén belül megengedjük, hogy az osztály a zene átélését saját mozdulataival fejezze ki, akkor a dallamot, a ritmust jobban megtanulják a gyerekek. A népi dalok, a balladák közösségi élményből születtek, mimika, gesztus kísérte őket, személyes kapcsolatok hordozói voltak. Ezért helyes Mózsi Ferenc kezdeményezése, amelyben hangsúlyozza, hogy „Az alapiskola alsó tagozatában minden osztályban ragadjunk meg minden megfelelő alkalmat a gyermek örömteli éneklésére. A magyar nyelv, de akár a munkára nevelés vagy rajz során is, ha alkalom nyílik rá, szánjunk 2—3 percet arra, hogy a gyerekek egy-egy jól ismert (s éppen ezért szívesen énekelt) dalt elénekeljenek. Ez nem időveszteség, mert felüdíti a gyermeket és regenerálja a gyorsan fáradó gyermeki észlelést és figyelmet.” A közelmúltban kezembe került dr. Kokas Klára írása a zene ápolásáról, amelyben így nyilatkozik: „Nemrégiben láttam egy fiatal anyát, aki a hároméves kislányának énekelt. A kislány és két idősebb nővére a leggyönyörűbb ősi stílusú népdalokat éneklik (parlandó, rubató) az összes hajlításokkal, eredeti szépségben, olyan díszítéseket, amelyeket meg a 8. osztályban sem merünk bemutatni a gyermekeknek, mert nehéznek tartjuk. A személyes kapcsolatnak ebben az intenzitásában a gyerekek átvették anyjuk énekát, s ezeket a dalokat eredeti szépségükben 28
