Szocialista Nevelés, 1978. szeptember-1979. június (24. évfolyam, 1-10. szám)
1978-10-01 / 2. szám - Ondrejčeková, Erika: A helyes orosz kiejtés elsajátítása iskoláinkban
Legtöbb hiba fordult elő a 3- és a 4-tagú szavakban. A hangsúlyos szótag érzékeltetésekor helyesen értékelték az intenzitást és a kvantitatív kritériumot is. A szóhangsúly nagy százaléka alapján arra következtethetünk, hogy nem szentelnek kellő figyelmet az orosz kiejtés ezen igen fontos jelensége begyakorlásának. 2. A hangsúlyos magánhangzók intezitása és kvantitása összehasonlítva az I. fokú kvantitatív redukció magánhangzóival. A szerzett adatok alapján megállapíthatjuk, hogy a hangsúlyos és hangsúlytalan szótag kiejtése közt a kvantitatív redukció I. fokán a tanulók nagy részénél észrevehető különbség volt. Egyeseknél ez a különbség a kvantitatás- ban és az intenzitásban (29,3 %), másoknál viszont csak a kvantitásban (56,5 %) volt. Csak a hangsúlyos és a hangsúlytalan szótagok közti ellentétet osztályozzuk elégtelennek, és az orosz kiejtés szupraszegmentális alkotóeleme szempontjából nem tartjuk tipikusnak. A többi tanuló (14,2%) a hangsúlyos és hangsúlytalan szótagokat megközelítőleg egyenlő hosszúsággal és intenzitással ejtette ki, ami helytelen. Ezért szükséges, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk az orosz hangsúlyos szótag artikulációs jellegzetességeinek, különösen az orosz nyelv tanításának kezdetén. 3. A hangsúlytalan hangzók kvantitatív redukciójának II. foka Az orosz magánhangzók kvantitatív redukciójának II. foka elégtelen elsajátításának oka (csak 7.9 % -ot tettek ki a helyes megoldások), hogy nem tulajdonítanak kellő fontosságot ennek a fonetikai folyamatnak. Megengedjük, hogy az orosz magánhangzók kvantitatív redukciójának meg nem különböz- tetése nem okoz fonológiai jellegű hibákat, de határozottan az orosz szavak ritmusának megbontásához vezet. Ha a tanulók nem tanulják meg az ilyen jellegű hangzók kiejtését, nem tudják felismerni az eredeti orosz beszédközegben, minthogy a beszéd auditív és motorikus útja közt szilárd korreláció (összefüggés) alakult ki. 4. Az orosz kijelentő és kérdő mondatok hangsúlyozása Megállapítottuk, hogy a magyar tanítási nyelvű alapiskolákban a tanulók az orosz hangsúlyt ösztönszerűen és alkalomszerűen sajátítják el, leggyakrabban a tanítók hangsúlyozásának öntudatlan utánzásával, amely nem felel meg a szabálynak. Az orosz nyelvi hangsúly rendszeres begyakorlását nem tapasztaltuk egyetlen iskolában sem. Ezt az anyagot nem tartalmazzák a tan- tervek sem. Szükséges, hogy a tanulók elsajátítsák az orosz nyelvi intonációs egységek dallamát és beszédükben alkalmazni tudják a megfelelő szintaktikus környezetben. Eddig az orosz kiejtésnek ezt az alkotóelemét elhanyagolták. R. Az orosz kiejtés szegmentális jelenségei 1. A hangsúlyos magánhangzók kiejtése Viszonylag helyesen ejtik ki a tanulók azokat az orosz magánhangzókat, amelyeknek megvan a megfelelőjük az anyanyelvben is (a, e, i). Ezzel szemben nem ejtik megfelelő nyomatékkai és hiányzik a mássalhangzók és magánhangzók folyamatos kapcsolása egyes esetekben. Az o, u orosz magánhangzók kiejtésekor nem gyakorolják be azok intenzív labializációját, amit nem tartunk ugyan lényegesnek, de a tanítóknak ismerniük kellene ezt a kiejtési jelenséget. Az orosz középejtésű i-t (jer) a tanulók 33 %-a tűrhetően ejtette ki, 49 %-a elűlképzett i-nek, 17 %-a pedig a magyar ü hanghoz hasonlóan. 2. A magánhangzók kvalitatív redukciójának I. és II. foka. A tanulók többségénél az összlétszám 81,2 %-ánál a hangsúlytalan о magánhangzó kiejtése a redukció I. fokán megfelel a normának. Több esetben megfigyeltük, hogy nyíltabban ejtették ezt a magánhangzót, mint ahogyan ez 49
