Szocialista Nevelés, 1978. szeptember-1979. június (24. évfolyam, 1-10. szám)
1978-09-01 / 1. szám - Szeberényiné Z. Judit: Figyelő / Figyelő
moktalajokhoz hasonlít inkább. Tulajdonságaira nézve a homok és az agyagtalajok között áll, és ezeknek jó tulajdonságait egyesíti. A középkötött talaj (tehát a magyar vályog) jól át- nedveskedik, de nem lesz túl nedves és hideg, elég gyors az el- mállása, korhadása, így tehát érthető, hogy tégla és hasonló tárgyak készítésére nem alkalmas. Ezzel szemben az agyagtalajnak nevezett talajnem a magyar szakirodalom szerint az olyan, amelynek iszaptartalma felmehet 90 százalékig is. Tulajdonságai: igen összeálló, nehezen művelhető, kötött talajok, tartós szárazsága kőkeménnyé válik, felülete megrepedezik. A száraz agyagföld sima, zsíros tapintató, lassan melegszik, de lassan is hűl ki, nem járja a levegő, vagyis régi elnevezésén „lusta talaj“. A fentiekkel szemben a cseh és a szlovák irodalom középkötött talajoknak nevezi azokat, amelyek 30—45 százalék vályogos (ílovitý), tehát nem agyagos (hlinitý) részecskéket tartalmaznak. Nehéztalajok közé sorolja a vályogos agyagot (ílovitá-hlinitá 45— 60 %). Ha a fent említett részecskék mennyisége 70 százalékon felül van, azt nehéz kötött talajnak, vagyis „íl“- nek nevezik. Már ebből is világosan látjuk, hogy az agyag (hlina) nem fordítható középkötött talajként. Sajnos, a magyar szótárak, ami még rosz- szabb, a hlina szó mellett agyagot, de ugyanakkor vályogot is fetüntetnek. KOMENSKÝ A permanens művelődés korunk követelménye. A társadalmi változások fokozódó tempója megköveteli az embertől, hogy a változásokhoz magas szinten tudjon alkalmazkodni. A ma iskolája eltérően a régitől permanensen át kell hogy értékelje az oktatás és a nevelés tartalmát, hogy a tudományos megismerésnek, a társadalmi követelményeknek, illetve a tanulók lehetőségeinek egyaránt megfeleljen. Ez a követelmény valamennyi iskolatípus számára érvényes, nem képez kivételt az alapiskola alsó tagozata sem. Az iskolarendszer mostani átalakítását a szakemberek szorgos munkája előzte meg. Az alapvető metodológiai problémák megoldása és mélyreható elméleti analízise tette lehetővé a tanmenetek tartalmi struktúrájának és a kísérleti tanterveknek a kidolgozását, mely szerint az 1976/77-es iskolaévben az 1. osztályban már tanítani kezdtek. A tanmenetben konkretizált tanítási tartalmak lehetővé teszik a tanító (és a tanuló) olyan módszeres eljárásait, melyek a korszerű képzés meghatározó jegyeit képezik, mint például a sokoldalúság, az aktivitás, a produktivitás, az alkotókészség stb. Kissé leegyszerűsítve elmondható, hogy a tanítók számára nem az a probléma, hogy mit, hanem az, hogyan tanítsanak? Az emlékezeti tanulás helyett olyan eljárások kerülnek előtérbe, melyek a pszichikai folyamatokat mozgósítják. A szabályokat, tételeket nem kész igazságokként kell a tanulóknak elsajátítaniuk, hanem problémahelyzetben felvetve nekik maguknak kell azokat megoldaniuk. Különösen nagy szerepet kap a tanulói tevékenység motivációs szféráinak a fejlesztése. A tanító nem szorítkozhat csupán a tanuló megismerő tevékenységének az irányítására (a tanítási folyamat kognitív oldala) a tananyag és az oktatási módszer segítségével, hanem a tanuló személyisége motivációs struktúráját érintő egész viszony-rendszer irányítására kell törekednie. A személyiség belső dinamizáló struktúráját (mint amilyenek a szükségletek, beállítódások, motívumok, az érdeklődés) kellőképpen figyelembe nem vevő pedagógusi eljárások nagymértékben csökkentik a pedagógiai hatás eredményességét, még akkor is, ha a fő hangsúlyt a tanuló tevékenységét aktivizáló külső ingerekre helyezik. Az a fontos, hogy olyan pedagógiai szituációkat teremtsünk, amelyek az eddigieknél kifejezőbben arra késztetik a tanulót, hogy tanuljon és akarjon tanulni. (Dr. M. Píššová: Idea permanentného celoživotného vzdelávania na prvom stupni základnej školy. 1977/78, 4. szám, 193— 196. old.) A folyóirat ez évi számaiban több írást olvashatunk, amelyek az új koncepció megvalósításával kapcsolatos tapasztalatokat ismertetik. Az 5. számban F. Zelenka a 28
