Szocialista Nevelés, 1978. szeptember-1979. június (24. évfolyam, 1-10. szám)
1979-04-01 / 8. szám - Síposs Béla: A Galántai Alapiskola 30 éve
Síposs Béla A Galántai Alapiskola 30 éve Jelentős évforduló előtt állnak Szlovákiában a magyar tanítási nyelvű alapiskolák: a közeljövőben ünnepük megalakulásuk 30. évfordulóját. Ez arra kötelez bennünket, hogy felmérjük az elmúlt három évtizedben végzett munkánkat s az eredményekből és a fogyatékosságokból levonjuk a következtetéseket. Erre az öszegező-felmérő munkára készülünk mi is a Galántai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolában. Körültekintően tesszük, hiszen az eredmények következetes summázása hozzásegít bennünket, hogy választ adhassunk a „hogyan tovább?“ kérdésre is. S mivel ez a kérdés nem csupán az iskola „magánügye“, hanem -a társadalom is érdekelt benne, hadd szóljunk erről lapunk olvasótábora előtt is. A „jégtörő február“ után gomba módra szaporodó magyar tanítási nyelvű iskolák között, 1950-ben már ott találjuk a galántait is. Élvén az adott lehetőséggel, az anyanyelvű oktatás-nevelés jelentőségét és előnyeit felismerő szülők ez év szeptemberében 133 tanulót írattak be iskolánk akkori két tagozatának három osztályába. Az alapozás nehézségektől egyáltalán nem mentes munkáját velük kezdte meg az úttörő szerepét vállaló három pedagógus: Vadovics Tibor, Nagy Mária és BartalSký Ilona. Az azóta eltelt három évtized alatt iskolánk nagyot lépett előre, és ma a galántai járás legnagyobb magyar tanítási nyelvű iskolája. Pedagógusainkat mindig az a cél vezérelte, hogy tanulóinkat megfelelően felkészítsék a továbbtanulásra és az életre. Nevelőmunkánkat a szocialista pedagógia elvei alapján, az elkötelzett pártosság szellemében végezzük. A szocialista hazafiságra és a proletár nemzetköziségre nevelés mellett arról sem feledkezünk meg, hogy formáljuk diákjaink egészséges nemzeti öntudatát. A pályaválasztásra nevelés terén igyekszünk maximális összhangot teremte ni a tanulók képességei, érdeklődési köre és a társadalom természetes igényei között. Tudatában vagyunk, hogy egy iskola létjogosultságának a feltétele, hogy képes-e eleget tenni a vele szemben támasztott elvárásoknak, követelményeknek s ezt mennyiben tudatosítják a szülők. Fokozott mértékben érvényes ez a nemzetiségi iskolák esetében, amelyek bizonyos értelemben többletmunkát végeznek, és a magyar nyelv tanításával — többletmunkát is nyújtanák. Azt is tudjuk — és ezt a Szocialista Nevelés januári számában olvashattuk —, hogy minden ember azon a nyelven, a lingua ver- nákulá-n képes a legszilárdabb és a társadalom javára a leginkább gyümöl- csöztető ismeretek elsajátítására, amely nyelvet megfelelően beszéli. Ezt igazolja többek között az elméleti irodalom (pl. nemzetiségi iskola...], melyet a csehszlovák közoktatásfejlesztés tervezete jóváhagyott, kimondván, hogy hazánkban a magyar, az ukrán és a lengyel nemzetiségű fiatalok számára létesítendő, iskoláskor előtti intézményekben, az alapiskolákban és a középiskolákban a tanítás a tanulók anyanyelvén történik (Ďalší rozvoj československej výchovnovzdelávacej sústavy, SPN, Bratislava, 7. old., erről írt a Szocialista Nevelés 1978. évi októberi száma). Nem vitatjuk a szlovák nyelv elsajátításának a szükségességét. A szlovák nelv színvonalas oktatásával szemben támasztott indokolt követelményeknek is természetesen eleget teszünk. Pozitívan értékeljük az e tantárgy tanításának bevezetését az első osztályban, a kiváló Képes Nyelvkönyveket, a módszertani kézikönyveket, továbbá a szakkifejezések kétnyelvű oktatását a felső osztályokban a természettudományi tantárgyakban. Та. pasztalatalnk alapján az említett nyelv ilyen intenzív módon történő tanítása révén a tanulók — egyes kivételektől eltekintve — képesek megfelelően megtanulni szlovákul. Állításunkat egykori tanulóink százai bizonyítják, 235
