Szocialista Nevelés, 1978. szeptember-1979. június (24. évfolyam, 1-10. szám)
1979-04-01 / 8. szám - Mózsi Ferenc: A tanító és a CSEMADOK
A tömegpolitikai — társadalmi és kulturális szervezetek közül — érthetően — a Csehszlovák Ifjúsági Szervezet és a CSEMADOK tették a legtöbbet a magyar tanítási nyelvű iskolák megalapításáért. A harminc évvel ezalatt alakult CSEMADOK szervezetei ugyanis helyi viszonylatban is általában jó fél évvel megelőzték a magyar tanítási nyelvű iskolák megalakulását. Ezért a CSEMADOK hatásosan tudta segíteni ia nemzeti bizottságok munkáját, tanítókat és tanulókat toborzott, segített az iskolaépület — nemegyszer volt kastély vagy kocsma — adaptálásában vagy felújításában. Már ebben a tevékenységben is tudatosodott:a nemzetiségi élet egyik legsajátabb területe, az oktatásügy. A köztudat ugyanis itt látja a legkonzekvensebben megvalósulni a ,,lesz-e gyümölcs a fán“ kérdését. A nemzetiség köztudata ezért fokozottabban várja el a nemzetiségi iskoláktól a múltat megőrző funkció teljesítését. Tehát azt, hogy a felnövekvő nemzedék ismerje és tanulja meg értékelni az emberiség és benne nemzete, nemzetisége minden téren létrehozott alkotását, hogy a gyermek abba a közösségbe nőj jön bele, melyben közvetlen környezete, családja él. A szocialista társadalom építésének ebben az időszakában országszerte erősödött az iskola és a társadalom kapcsolata. A tanítóság közéleti tevékenysége ebben a „fényes szelek“ időszakában alapozódott meg. A TANÍTÓSÁG KÖZÉLETI TEVÉKENYSÉGE A tanító már nemcsak az iskola négy fala között volt a művelődés „fénycsóvája, hanem egyben a szocializmus eszméit hirdető népművelő is. A magyar tanítóság legjobbjai vezették a CSEMADOK színikörét és tánckarát. Ők szervezték — kis kivétellel — az ének- és (abban az időben még működő) ze- zenekarokat. A szocialista építés örömei és gondjai Dél-Szlovákiában egybeestek a magyarul szólás, olvasás és tanítás gondjaival és örömeivel. Ebben a légkörben vált köztudattá: az anyanyelvű műveltség és a változó osztály- tartalmú nemzeti kultúra elsajátítása lehet csak az alapja az iskoláinkban nyújtott általános műveltségnek. És ugyanebben az időszakban már a maga „természetességében“ érvényesült ez a tétel a CSEMADOK kulturális tevékenységében. A „kezdet kezdetén“ talán éppen ezért ismeretlen volt a „kompe- tencionális vita. Például az ének-, zene-, táncegyüttesek országos versenyén (1952-ben) a Komáromi Gimnázium együttese — melynek jelentősége külön tanulmányt igényelne, hiszen a CSEMADOK táncosainak, énekeseinek törzsgárdája itt nőtt fel — a már akkor félprofesszionális „Lúčnica“ után, a 2. helyen végzett. És természetes volt, hogy ez az iskolai együttes minden CSEMADOK rendezvényen szerepeljen. Hiszen a CSEMADOK tagsága és az iskolák szülői munkaközössége, a tanítóság iskolán kívül tevékenysége és a CSE- MADOK-ban végzett kulturális munka, általában a nagy társadalmi célkitű. zések és az oktatásügy forradalmi átalakulása annyira szinkronban voltak, hogy az iskolán kívüli tanítói-tanulói tevékenység és a népművelési munka szinte egybefonódott (a falujárásokkal, a mezőgazdaság kollektivizálásával kapcsolatos „kultúrbrigádok“-kal stb.) Éppen ezért az alapiskolák és a gimnáziumok hálózatának kialakulása és megszilárdulása időszakában, hozzávetőlegesen 1949 és 1956 között — a CSEMADOK sokoldalú segítsége, amit főleg a Járási Nemzeti Bizottságok Közművelődési Osztályainak nyújtott a párt nemzetiségi oktatásügyi politikájának megvalósítása érdekében, elsősorban a szülők körében végzett népművelői tevékenységük során, természetes volt. Persze a magyar tanítási nyelvű iskolák léte ugyanakkor visszahatott a CSEMADOK (és az egész falu kulturális) tevékenységére, mely a tanítóság közreműködésével, de a gyermek ének- és tánckarok műsoraival a szavalok, az A PÄRT-, AZ ÁLLAMI SZERVEK-, TÄRSADALMI SZERVEZETEK 229
