Szocialista Nevelés, 1978. szeptember-1979. június (24. évfolyam, 1-10. szám)

1978-09-01 / 1. szám - Győry György: Nemzetiségi lélektan / A csehszlovák közoktatás továbbfejlesztésének tervezete

jog az alapvető emberi jogok közé tartozik, s ez a szocializmusban természetes.

— Itteniektől hallottam, hogy a nemzetiségi emberben két, egymással ellentétes erő működik: hogy örökösen két, egymással feleselő hang vitázik benne. Az egyik azt súgja neki, olvadjon be a nagyobb közösségbe, mert az kényelmesebb, az megnyitja előtte a mindenoldalú érvényesülés útját; a másik hang pedig a megtartó erőé, a hűségé. Hogyan lehet e két erő ütközőpontjában élni?

• A fizikából úgy ismerjük a centrifugális és a centripetális erőt, mint egymással ugyan ellentétes irányú, egymást mégis kiegyensúlyozó erőt. A nem zetek és a nemezetiségek életében is kiegyenlítheti egymást ez a két nagy erő, és megtarthatja az emberiséget azon a pályán, amely a nemzeti-nem zetiségi ellentétektől mentes és az egymással kibékíthetetlen ellentétben álló osztályok nélküli emberi társadalom felé vezet. Ennek az egyensúlynak a megteremtése-megteremtődése azonban nem automatikus folyamat, nem megy magától. Itt látom a társadalomtudományok, a pedagógiai, az iskolai munka óriási jelentőségét. Az értelmes életre való nevelésnek az is része kell hogy legyen, hogy az emberek lelkében és tudatában kialakítsuk a szocialista hazafiság és a szocialista nemzetköziség érzését, gondolatát. Az egyének és a nemzetek lelkében együtt kell élnie a nemzeti és a nemzetközi gondolkodásmódnak; más megoldást nem látok a „dilemma“ föloldására. Ebből a szempontból az anyanyelv pótolhatatlansága abban áll, hogy az emberi lélek egyedül az anyanyelvi kultúra közvetítésével képes emberiségméretben humanizá- lódni.

A nemzetiségi iskola akkor teljesíti történelmi és társadalmi hivatását, ha pl. itt, Szlovákiában az anyanyelvű oktatás-nevelés és az arra épülő kultúra nyújtása mellett megadja a magyar gyermeknek a szlovák nyelvtudást is, hogy a nemzetiségi iskolák abszolvensei a többségi iskolák nyújtotta ismeretekkel azonos értékű, anyanyelven szerzett tudását egész Csehszlovákiában kamatoztathassák. A cél az anyanyelvű nevelés elmélyítése, nyelvszeretetre és helyes nyelvhasználatra nevelés.

és emellett, és éppen ennek segítségével, a kontrasztivitás felhasználásával, a szlovák nyelv elsajátítása. Ennek érdekében egy átfogó eszközrendszert dolgoztunk ki. Reméljük, ezt a gyakorlat is igazolja majd. Aki képtelen ezeket a problémákat komplex módon megközelíteni, az könnyen úgy járhat, mint a tréfabeli tudós, aki látván, hogy a krokodil tojást rak a homokba, bejegyzi a noteszébe: madár. Aztán észreveszi, hogy a krokodil a vízbe csúszik, áthúzza hát előző jegyzetét, és beírja: hal. Ám a krokodilus hirtelen kijön a víz bői, bekapja a gyanútlan természetbúvárt, aki utolsó erejével még följegyzi: szárazföldi ragadozó. Pedig hát a krokodil se nem madár, se nem hal, se nem szárazföldi ragadozó, hanem: krokodil, amelynek megvan a maga sajátos természetrajza. Nos a nemzetiségi iskolának is sajátos természetrajza van, és aki mást kíván tőle, mint amire hivatott, az semmire sem jut ebben az ügyben, azt az idő fölfalja.

— Ahhoz, hogy a nemzetiség egyenrangú tagja legyen a nemzeti többségnek ,az is szükséges, hogy iskolázottságban együtt haladjon vele. A magyar nemzetiség 12,2 százalékát teszi ki a szlovák lakosságnak; a szlovákiai egyetemeken és a főiskolákon mégis csak 4,8 százaléknyi magyar diák tanul. Ez ellentétben áll a Szlovák Szocialista Köztársaság kormányának szándékaival is, hiszen szigorú rendszabályok írják elő, hogy a felsőoktatási intézményekben 12,2 százaléknyi hely biztosítandó a magyar diákoknak. Csakhogy nincs elég jelentkező ezekre a helyekre. Kétféle vélekedést hallottam erről. Némelyek szerint a magasabb képzettség egyenrangúvá teszi ugyan a nemzetiséget, de szétszórja — főként az iparban — a nemzetiségi értelmiség tagjait, aminek beolvadás lehet a vége. Végezzenek ezért a gyermekeink kevesebb iskolát, mondották egyesek, de maradjanak meg magyarnak. Mások

21