Szocialista Nevelés, 1977. szeptember-1978. június (23. évfolyam, 1-10. szám)

1977-10-01 / 2. szám - Szemerédi András: Játékos olvasás skimming, skipping alapján

Ez a vásárlási mód nem jelent különösebb anyagi terhelést az iskola, illet­ve az iskolai könyvtár számára, mert a diákkönyvtári kötetek 3—6.— Ft-os ol­csó áron is kaphatók. Mikszáth, Móricz, Solohov stb. elbeszéléskötetek, regé­nyek 35—40-es példányszámban való beszerzése 150—200,— forintos ráfordí­tással megoldható. Olcsón vásárolhatók Petőfi, Arany, Ady, József Attila válo­gatott versei, melyekből hasonlóan jól lehet játszani. Ugyanígy olcsóbb kiadá­sok találhatók mai magyar alkotásokból, prózában és versben egyaránt. Ha az iskolai könyvtáros, a magyartanár, mérlegeli az évi könyvvásárlás irodalmi anyagának felhasználási lehetőségét, feltétlenül arra az eredményre jut, hogy a drágább, egyedi kötetek vásárlása helyett érdemesebb a tanulók létszámának megfelelő példányszámban vásárolni alkotásokat, ezeket a taní­tási órákon minden gyereknek kezébe adni, hogy böngésszék, hogy ismer­kedjenek vele. Például egész biztosan többet ér, megközelítőleg azonos áron, negyven darab, Petőfi válogatott verseit tartalmazó kötetet venni az iskolai könyvtárnak, mint a Petőfi-szótárt megvásárolni. A drágább, egyedi kötetek egy-egy tanórai felhasználásra kikölcsönözhetők a közművelődési könyvtá­rakból is. Akár a tanulók is elhozzák a városi, kerületi, községi könyvtárból egy-egy órára. Ennek a vásárlási módnak nemcsak az az előnye, hogy egy-egy költő, író tanításakor mindig, minden tanuló padjára odakészítik a megfelelő könyveket a könyvtáros gyerekek, s időtől-anyagtól függően felhasználhatjuk a tanítási órákon, beleolvashatunk, az itt ismertetett, vagy más módon játszhatunk be­lőlük, kötelező vers számonkérésekor a felelésen túljutottak szabadon bön­gészhetik, hanem az is, hogy néhány játékalkalom után a tanulók kikölcsö­nözhetik azonos időben, egyszerre oldhatnak meg otthoni feladatokat belőle. Mivel a játék és a tanórai felhasználás kellőképpen felkelti a tanulók ér­deklődését a könyvek iránt, így igen nagy számban ki is kölcsönzik azokat. Példaként említem meg, hogy 4—5 játékalkalom után az egyik nyolcadik osz­tályban minden tanuló elvitte olvasni Mikszáth elbeszéléskötetét. Későbbi be­szélgetésünkkor meglepődve tapasztaltam, hogy még a leggyengébb olvasók is elolvastak egy-egy novellát belőle. A néhány perces tanórai kötetbemutatás egész biztosan nem hozta volna ezt az eredményt. Más könyveknél is elő­fordul az ötven-hatvan százalékos olvasottság néhány játékalkalom után. Végezetül még annyit a könyvvásárlás ilyen módjáról: évi két-három soro­zat jól kiválasztott könyv megvásárlása lassan kialakítja a könyvtár, a szak- tanterem sajátos arculatát is. S a fűzött könyvek gyengébb minősége nem in­dokolja az általuk biztosítható előnyök elvetését. A játék módjai: Ismeretlen könyvből a játékot kétféleképpen játszhatjuk: 1. Ha azonos kiadású könyvpéldányok állnak rendelkezésünkre, megeléged­hetünk azzal is, ha a szöveget megtalálók csak a megtalálás oldalszámát mondják meg. 2. Ha a példányok különböző kiadásúak — ez sok iskolai könyvtárban elő­fordul, főleg a kötelező és ajánlott olvasmányoknál —, és ezért nem egyez­nek az oldalszámok, akkor meg kell követelni a megtaláló együttolvasását. Nagyobb terjedelmű művekből, kötelező és ajánlott olvasmányokból, csak egy-egy kijelölt részből játsszunk. Pl.: 50, 100 oldalból, néhány fejezetből stb. Jól lehet játszani azonos kiadású verseskötetekből is. Egy versszak olvasása után — ezt időnként megismételtetjük — a vers címét és a megtalálás ol­dalszámát kell megmondani. Külön érdekes játékmódot tesz lehetővé a „Petőfi összes versei“. Egy év verstermését kell belőle kijelölni, majd egy versszak (4 sor) olvasása után, megoldásként a vers címét és a megírás helyét kell megmondani. A 51

Next

/
Thumbnails
Contents