Szocialista Nevelés, 1977. szeptember-1978. június (23. évfolyam, 1-10. szám)

1977-09-01 / 1. szám - Tanulóink Ady-képéről

ha a tanuló tudatosítja, hogy Adyt Kras- kóhoz, Vladimír Royhoz, Pavol Bujňák- hoz, František Votrubához, azaz a „slovenská moderná“-hoz lehet — a magyar, illetve a szlovák költészet fejlődésében betöltött szerepe alapján — kapcsolni, világosabb Ady forradalmár szerepe a költészetben, harca az epi- gonok ellen.

Tehát jobban érti Ady forradalmát a költészetben, aki ismeri a „slovenská moderna“ jelentőségét a szlovák irodalomban. De a kelet-közép-európai irodalmak „megkésettségének“ problémája is plasztikusabbá lesz, persze nemcsak azzal, ha a tanuló együtt látja Baudelaire, Ady és a slovenská moderna képviselőinek születési adatait. A világirodalom magyar és szlovák áthasonítása ugyanis éppen az összevetés folytán válhat plasztikusabbá és elgondolkodtatóbbá. Tehát azt, hogy Ady nem megkésett szimbolista, de a világ számára új szót kimondó, a kelet-európai (azonos vagy hasonló!) tapasztalatok alapján továbbgondolkodó és művészileg újat mondó költő. Tanulóink így — az összevetések és párhuzamok megvonásával — érthetnék meg jobban a Kelet-Közép-Euró- pára jellemző és azonos irányú társadalmi fejlődést-mozgást.

Sajnos, részletezőbb Ady-Krasko ösz- szevetésre-párhuzamra (lírájuk Én-központúságára, Jó Csönd-herceg és Apáim földje e költemény elemzésére stb.) a tanulók ismeretei nem nyújtottak lehetőséget.

Hasonlóan kevés indukciós bázissal rendelkeztek a tanulók Ady utóéletéről. Nem értették, hogy az Ady életmű „vízválasztó“ volt. Tehát, azt az igazságot, melyet Németh László úgy fogalmazott, hogy az Ady körül támadt harc beláthatatlan ideig „mozgásban tartja majd a magyar szellemet“ vagy Fábrynak ezt a stószi vallomását: „Ady még ma is megválthatatlan, megvívhatatlan. Az érte folyó harc folyamatos aktualitás.“ Adynak a szlovákiai magyar irodalomra gyakorolt hatását pedig a tanulók szinte kizárólag csak a fábryi életműre ér- telmezték-korlátozták, s nem értették, hogy a csehszlovákiai magyar irodalmat minden más hatást messze felülmúlóan, egy életet eldöntőén és kísérőén: Ady Endre indította, (Fábry Zoltán).

4.1 Úgy érzem, ismét beigazolódott: iskoláink még mindig inkább ismereteket nyújtanak ahelyett, hogy az Ady művek szerető értésére ösztönöznének, hogy olvasóvá nevelnének. Tanulóink imponálóan nagy ismeretanyaggal rendelkeznek ugyan, de ismereteik erősen „tankönyvízűek“. Mit értek ezen? Azt, hogy pl. a tanulók számára a már említett vers, A tűz csiholója „május 1-re készült és még abban a hónapban eldördült a vérvörös csütörtök sortüze“. Tehát ismerték a költemény politikai eseményekhez kötődését, és történelmimitológiai jelentéstani síkjára, Prométheuszra is rámutattak, ám pl. az „Egy a világ nem testálódott (Tegnaphoz húzó, rongy pulyáknak“ sorokat nem merték, meg sem próbálták önmagukra, az ő mai valóságukra vonatkoztatni. Ez részükre szinte nevetségesen lehetetlen volt. Részükre Ady költészete a történelemhez kapcsolódó tudatjelenség, nem művészet. A kérdés vizsgálatához ismételten visz- szatértem „A magyar Ugaron“ költemény elemzésével, mely a tanulók számára azonban szintén csak a történelem illusztrációjaként élt. Aránylag pontos ismeretek birtokában ezt mondták: „a költő szembeszáll a kultúrálatlan, parlagi dzsentrikkel.“ „A költemény a feudalizmus vádirata“ stb. Tehát az Ady-szöveg értése a napi politika vagy a történelem síkján megrekedt. Sajnos szinte minden esetben elmaradt a művészi befogadás, azaz az önmagunkra vonatkoztatni képesség, az irodalom — azaz a művészi, a szépirodalmi szöveg — hozzánk szóló síkjának értése. Ady éppen ezért még nem jelenti az önismeret erősítését, minden elmaradottság szenvedélyes elutasítását, a többé, jobbá motiváló erőt. A tanulók tehát a költeménynek éppen a legerősebb kisugárzását nem érezték, nem értették. Nem érzik, hogy a költemény az utókor tengerébe dobott palackpostába zárt üzenet. Minden költeményben-üzenet- ben több szint van elrejtve, s mivel az irodalom konnotatív sor, az üzenetet dekodálnunk kell, le kell for13