Szocialista Nevelés, 1976. szeptember-1977. június (22. évfolyam, 1-10. szám)
1976-10-01 / 2. szám - Siposs Zsuzsa: Ne a nyelvről, hanem a nyelvet tanítsuk
dolaíokat ébreszteni, esetleg ellenvéleményeket kiváltani, s így tenni eredményesebbé és érdekesebbé az iskolai szlovák nyelvoktatás színvonalát.“ A szlovák nyelv oktatásának átfogó, központi célja: felnevelni a sokoldalúan művelt szocialista embert. . Az említett általános célon belül az alsó tagozaton a szlovák nyelv tanításában a hangsúly nem a nyelvi rendszer ismeretén, hanem gyakorlati alkalmazásán, azaz a beszéden van. A nyelvérzék kiművelése az elsőrendű feladat. A könyv első részében a szerző a legújabb szakirodalom alapján körvonalazza a szlovák nyelv oktatásának metodikai alapelveit, a 8 alapelv közül az „idegen nyelven való gondolkodás és az idegen nyelvi tudat kialakításának elvét“ tartja a legigényesebbnek. Az alapiskola alsó tagozatában ennek az elvnek a megvalósítását kívánni szinte illúzió, de ügy kell a tanulókat idegen nyelvre tanítani, hogy egyidejűleg fokozatosan idegen nyelvi gondolkodásra is tanítsuk őket. Külön fejezetet szentel a szerző — Dr. Mózsi Ferenc — a szlovák nyelv- oktatás szóbeli kezdő szakaszának. Itt találunk választ arra a kérdésre, hogyan szoktathatjuk rá tanulóinkat már az alsó tagozaton az idegen nyelven való gondolkodásra. Nagyfokú szemléltetéssel. Az anyanyelv használatát a lehető legkisebb mértékre kell szorítanunk; ahol ez lehet — ki kell kapcsolnunk. Sok praktikus tanácsot ad Mózsi Ferenc arra, hogyan oldható meg, hogy a tanuló mindennap találkozzék a szlovák nyelvvel (a nyelvi gyakorlat optimális frekvenciájának elve). A segédkönyvben megtalálhatjuk a szóbeli kezdő szakasz leggyakrabban használt mondatmodelljeit. Ezeket a modelleket a szlovák nyelvtudomány legújabb eredményeire támaszkodva, a szerző két nagy csoportra osztja fel: — a predikatív szintagmatikus viszonyra (Kto je to? — To je žiačka) és a determinativ szintagmatikus viszonyra (Kde je Eva? — Eva je tu). Ismerteti a mondatmodellek feldolgozásának legkorszerűbb pedagógiai elveit. Tárgyalja, konkrét nyelvi anyaggal is illusztrálva a feldolgozás mozzanatait és a behelyettesítő (szubsz- titúciós) gyakorlatok lépésről lépésre való gondos felépítését. Ez a rész már a nyelvoktatás programozása felé mutat, s így bátran mondhatjuk: valóban lépést tart azzal, ami a diszciplínában a legkorszerűbb. A szubsztitú- ciós gyakorlatok algoritmusa és sikeres didaktikai applikálása a szakterület gazdagítása! Ez a fejezet alapos elemzést és értékelést igényelne ... Fontos, hogy a gyakorló pedagógus áttanulmányozza, alkalmazza az itt írottakat. A továbblépést e téren ugyanis most már a gyakorlat hozhatja meg. Erénye ennek, hogy teljesen új vagy kevésbé ismert fogalmak, módszereit, s itt az alsó tagozatos ta- adja (AV59 módszer). Majd a szókincsbővítés módszereit ismertette a szerző. Hangsúlyozta, sokkal eredményesebben kell kihasználni a jövevényszavakat és a nemzetközi vándorszavakat. Többet kell foglalkozni a szóképzéssel. Hogyan lehet a szavakat sokoldalúan bemutatni. Például illusztrálja a szókincsbővítés módszereit, s itt az alsó tagozatos ta nulók fejlett analógiás érzékére, játékos kedvtelésére és a tanterv követelményeire támaszkodik. Táblázatában mutatja be az alsó tagozatban használatos tankönyvek szókincsét. „Végső fokon a kötelező szókincsminimum az alsó tagozaton 944 szó; ezt minden tanulónak nemcsak ismernie, de használnia is kell. Érdemes elolvasni a szavak gyakorlásáról, a szótári munkáról szóló fejezetet is. A nyelvtani alapok tanítását, gyakorlati feldolgozását a beszédkészség fejlesztésének kell alárendelnünk. Ne magyarázzuk, példákon rögzítsük! Ne a nyelvről, hanem a nyelvet tanítsuk. Külön fejezetet találunk a könyvben az olvasás, írás és helyesírás, a fogalmazás tanításáról. A beszédközpontúságot hangsúlyozó modern nyelvoktatásban is változatlanul fontos és nélkülözhetetlen szerepe van az olvasás tanításának. „Ma az idegen nyelvek tanításában általában a szóbeli megközelítés elve érvényesül, mely a négy nyelvi alapkész57
