Szocialista Nevelés, 1976. szeptember-1977. június (22. évfolyam, 1-10. szám)
1976-10-01 / 2. szám - Horváth István: A második nyelv oktatásának problematikája a Szovjetunió nemzetiségi iskoláiban
reteket öltött, hogy ma már igen sok nyelvész a szóképzést önálló nyelvészeti diszciplínának tartja. A tudományos munkaközösség kidolgozta az orosz nyelv szóképzési minimumszótárát is. Ez azokat a leggyakrabban előforduló morfémákat tartalmazza, amelyek segítségével a tanuló köny- nyen képezhet új szavakat, és így gazdagíthatja orosz szókincsét. Dolgoznak az orosz nyelv hangtani és helyes kiejtési minimumán is a nemzetiségi iskolák tanulói számára. Ezzel lehetővé akarják tenni az orosz és az anyanyelv hangállományának a hatásosabb összevetését. Befejezés előtt áll az orosz nyelv helyesírási minimuma is. A nyelvi tananyag központilag történő minimalizálása lehetőséget nyújt majd az orosz nyelv tanításának egységesítésére a Szovjetunió minden nemzetiségi iskolájában. Továbbá kidolgozzák a tanulók orosz nyelvi tudásának ellenőrzési elveit. A rendszeres ellenőrzés hozzájárul a következő kérdések tisztázásához: 1. Az általános és sajátos hibák tipológiájának a meghatározásához, 2. az ismeretek, készségek és jártasságok ellenőrzési módszerének a meghatározásához és 3. azoknak a kritériumoknak a meghatározásához, amelyek a tanulók orosz nyelvi ismereteinek, készségének és jártasságának helyes elbírálásához szükségesek. A nemzetiségi iskolákban szerzett gazdag tapasztalatok alapján a kutatóintézet dolgozói egy konceptuális jellegű monográfiát írtak „Az orosz nyelv tanításának módszertana a nemzetiségi iskolában mint az általános lingvodidaktika része“ címen. Ez az első rendszeres mű, amely az orosz lingvodidaktika alapvető tételeit alkalmazza az idegen nyelv tanításában. Az intézet igen sok segédeszközt készített, amelyeket az órán és az iskolán kívüli orosz nyelvi foglalkozásokon is használnak. N. M. Sanszkij akadémikus beszélt továbbá a nemzetiségi iskolák orosz szakos tanárainak a képzéséről, amely a pedagógiai főiskolákon történik és öt évig tart. Az intézet által a főiskolák számára kidolgozott új tanterv az 1975—76-os tanévben lépett életbe. Felszólalásában Sanszkij akadémikus hangsúlyozta; az orosz nyelv módszertanát a nemzetiségi iskolában nyelvészeti alapokra kell helyezni. Szó szerint a következőket mondotta: „Az orosz nyelv módszertanának további tökéletesítése a nem oroszok oktatásában valóban tudományos alapon lehetetlen az orosz és az anyanyelv összevető, tipológiai és törté- neti-összehasonlító tanulmányozásának és kutatásának fejlesztése nélkül. Ezeket a kutatásokat pedig mindenféle szemszögből foganatosítani kell.“ (lásd Ruszk. jaz. v nac. škole, 6, 1975. 40. old.]. Mivelhogy az idegen nyelvi beszédtevékenységhez nemcsak ismeretre, hanem legalábbis olyan fokú készségre és jártasságra is van szükségünk, a nyelvoktatásban (lingvodidaktiká- banj nagy szerepet játszanak az ösz- szevető pszicholingvisztikai és szo- ciolingvisztikai jellegű kutatások eredményei is. Ezeken a területeken folytatott kutatásaink — mondotta továbbá Sanszkij akadémikus — azonban eddig nem eléggé intenzívek és célratörők, pedig csak azok adhatnak lehetőséget egyszer s mindenkorra eldönteni azokat az alapvető problémákat, amelyek az orosz nyelv tanítása során a tanulók anyanyelvének figyelembevételével kapcsolatosak. A konferencián felszólalt F. P. Filipín, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Nyelvtudományi Intézetének igazgatója, az Akadémia levelező tagja is. Felszólalásának témája: „Az orosz nyelv kutatásának és a nemzetiségi iskolában való oktatásának időszerű problémái“ volt. Rámutatott, hogy az utóbbi időben az orosz nyelv kutatásában nagy sikereket értek el, de e tudományos eredmények gyakorlati alkalmazásában — főleg az orosz nyelvnek a nemzetiségi iskolában való tanítását illetően — még nagy hiányosságok tapasztalhatók. A Szovjetunió nyelvi politikájának célja: minden eszközt kihasználni a 42
