Szocialista Nevelés, 1976. szeptember-1977. június (22. évfolyam, 1-10. szám)
1976-09-01 / 1. szám - MK: Az olvasóvá nevelés
Az olvasóvá nevelés 1976. SZEPTEMBER 1-TŐL A 6. OSZTÁLYBAN MUNKAFÜZET SEGÍTSÉGÉVEL TANÍTJÁK AZ IRODALMI NEVELÉST 2®m •vv^V> 1. Sokszor mondtuk már: a megszokás a látás halála. Amit megszoktunk, azt nézzük ugyan, de nem látjuk, az a szem számára elveszett. Pedig alapvető feladat: újnak látni a világot. Hiszen egy kissé fiatalnak, gyermeknek lenni azt is jelenti, hogy legyünk képesek valamire rácsodálkozni. Arra a pedagógusra, aki gyermeki kíváncsiságát meg tudta őrizni, csak arra mondhatjuk, hogy képes elvetni a rutinmunkát, hogy megóvja magát az el- szürkülés veszélyétől. Ez előfeltétele, hogy a pedagógus tantárgyát lebilin- cselően érdekesnek lássa és láttassa. Hiszen ő tantárgya egy-egy jelenséget meglepőnek tartja, és lebilincselően érdekesnek érzi annyira, hogy ezt az élményét tanítványaiba is át tudja plántálni. Az ő tantárgyszeretete, az ő gyermeki kíváncsisága átragad tanítványára — s ez már biztos sikert jelent a tanítás-tanulásban. Még mielőtt rátérnék tulajdonképpeni mondanivalómra, hadd említsem meg a következő esetet. Fővárosunk utcáján már régen láttunk lovat. Pedagógus barátom megállt előtte, csak nézte, aztán ezt mondta: „Milyen érdekesen hosszú a nyaka“. Megragadta karomat és szinte kényszerített: „ugye, mint egy hattyúnak, olyan kecses a fejtartása“. Ez a rácsodálkozás, ez az újszerű látásmód, úgy vélem, nemcsak a fiatalságnak, hanem a tanításnak, pontosabban: a jó pedagógusnak is egyik legfőbb ismérve ... Az említett barátom a hatodik osztályban, magyar nyelvet és irodalmi nevelést tanít, pontosabban: anya- nyelvszeretetre nevel igényes olvasókat! Gyakran panaszkodik: „Nem az a baj, hogy kevés az idő (ez is hiba!), hanem az a rettenetes, hogy gúzsba kötik az ember kezét. A járásban tematikus terveket készítenek, sokszorosítják és kötelezőnek kiáltják ki (pedig hát ez nem lehet kötelező!). Közben — mondja — az olyan anyagot, mint Szophoklesz Antigonéjának kórusát, hihagyják. Nem értik, nem érzik, hogy ez az eszenciája az egész hatodikos anyagnak. Hiszen az, hogy hogyan lett az ember óriás, ez a népmesék, de az olvasókönyv szinte minden egyes olvasmányának is a mondanivalója. Mert vajon „Pétör, a csaló“ nem lett óriássá azáltal, hogy legyőzte saját éhségét, és húgának adta a meleg tejet? ... 2.1. Ő volt az a pedagógus, aki már a múlt évben, kísérletként, a hatodik osztályban „Munkafüzettel tanította az irodalmi nevelést. Minden tanítási óráról pontos jegyzetet készített. Mivel pedig a Munkafüzetet 1976. szeptember 1-től már minden hatodikos tanuló kezébe kapja, engedjék meg. hogy barátom lapszéli jegyzeteiből közöljek néhányat. 2.2. A „Ki mint vet, úgy arat“ közmondás feldolgozása szokatlan. Kemény dió, de nem a gyermekek számára, ők élvezik a feldolgozás módját, részükre ez a „természetes“. A pedagógus számára szokatlan. „Négy- szintesített közmondás“ — mondogatták sokan. S ezzel tulajdonképpen a tantárgybizottsági üléseken, a „szakemberek“ összejövetelén elárulták, hogy a XX. század utolsó negyedében — az „információk száguldó áradatában“ — nem hallottak az információ- elméletről. Jakobson a közlési folyamatban ugyanis a következő tényezőket vette észre: 28
