Szocialista Nevelés, 1976. szeptember-1977. június (22. évfolyam, 1-10. szám)
1977-03-01 / 7. szám - Balázs Mihály: Megjegyzések a cigánykérédshez (folyt.)
Megjegyzések a cigánykérdéshez Balázs Mihály /Folytatás) A különféle tanulmányokban, tapasztalat-leírásokban egyre terjed az a nézet, hogy a cigánytanulók oktatása alapvetően nyelvi kérdés, a szónak abban az értelmében, hogy ti. mivel cigányul, illetve románul beszélnek, először meg kell őket tanítani a magyar nyelvre. Valóban, a cigánytanulók egy része — kisebbik része — a cigánynyelv (oláhcigányok], valamelyik dialektusát beszélő családok gyermeke. Többségük azonban — mármint az oláh cigányoknak — már kétnyelvű. Beszélnek magyarul is, cigányul is. Közöttük valóban akadnak magyarul alig tudók. Réger Zita a ráckeve-pokolhe- gyi oláh cigányok iskolás gyerekei között végzett nyelvészeti tanulmányokat (Kétnyelvű cigánygyerekek az iskoláskor elején. Valóság, 1974. 1. sz.). A szülők az indiai eredetű romani nyelv lovari dialektusát beszélik. Közöttük a legzártabb, legelmaradottabb csoport (druzárik-erdőlakók) gyermekeinél talált magyarul alig tudókat. Egy másik cikkében (Élet és Irodalom, 1976. 39. sz. szeptember 25.) ezért fogalmaz így: olyan eset, amikor magyarul nem tudnak „csak zártabb cigánynyelven beszélő közösségekből beiskolázott gyerekekkel szokott előfordulni“. Jávor Ernő itt tanító pedagógus hozzáteszi: ezek a tanulók a putrikban található tárgyakat cigányul, a többit — ha ismerik — magyarul nevezik meg. Vagyis a kétnyelvűségnek, ha mégoly kezdetleges szintjével is, de itt is találkozni. (Cigány- tanulók az iskolában. Tankönyvkiadó, 1973. Szerkesztette: Szegő László.) A kétnyelvűség széles skálájáról Réger Zita is szól. A lényeg az: valóban akadnak cigánytanulók, akik alig vagy egyáltalán nem beszélik a magyar nyelvet. Az arányok azonban döntőek, s gyakran ez mosódik el, sőt némelyek teljesen figyelmen kívül hagyják. A kizárólagos nyelvi megközelítés a cigánytanulók oktatásában azért vezethet tévútra, mert a mintegy 61 ezer tankönteles tanulóból kb. 42—44 ezer — ahogyan szüleik is — magyarul beszél. Ök azok, akik ötszáz évvel ezelőtt vándoroltak hozzánk, és a cigánynyelvet teljesen elfelejtették. A többiek pedig — mintegy 12 ezer oláh cigány gyermek (100—150 éve érkeztek őseik) — lényegében kétnyelvűek. Az egyik a magyart, a másik a cigány nyelv valamilyen dialektusát beszéli. (Magyarországi adat — a szerk. megjegyzése.) Túlnyomó többségük tehát magyar anyanyelvű. Iskolai oktatásukban ebből kell kiindulni. Továbbá abból, hogy a kétnyelvűek sem beszélnek egységes cigánynyelvet, mert ilyen — a szónak abban az értelmében, ahogyan az a nemzetfogalom ismérve — nincs. A kutatók szerint a cigánynyelvűek átlagos szókészlete 1300—1500 szó. Ez egy 3—4 éves gyerek szókincsének felel meg. (Ez bizony a cigány felnőtt számára kevésnek bizonyul, ezért is „eszperantósítják“ a magyar szavakat.) Arról nem is beszélve, hogy nyelvük fejlettségi állapota alig haladja meg az ezer évvel ezelőtti szintet. Amint arra korábban ugyanis utaltunk, a nyelvészek ilyesfajta következtetésre jutottak a XIX. században. És a cigány nyelvet az utolsó száz évben sem belső éltető ereje fejlesztette, hanem — ahogyan a kultúrájukat is — az őket körülvevő népektől átvett nyelvi elemekkel toldozgatták a beszélők. A cigánytanulók oktatását, nevelését — nyelvi nevelésüket, különösen 207
