Szocialista Nevelés, 1975. szeptember-1976. június (21. évfolyam, 1-10. szám)
1975-09-01 / 1. szám - Mózsi Ferenc: Kedves Olvasó!
KEDVES OLVASÓ! Egyre gyakrabban esik szó a kétnyelvűség művelődési közegéről. Mi itt a probléma, miért kell erről olyan sokat beszélni? Politikai-erkölcsi szempontból a kérdés jelentősége világos: a szocialista integráció küszöbén élve, amikor a Kelet-Közép-Európa szocializmust építő népei testvéri együttműködése már nemcsak a tudós vágya és a költő álma, hanem politikai, katonai és ökonómiai realitás, — akkor a művelődés közegét is internacionalizálni kell. Gustáv Husák elvtárs a CSKP XIV. kongresszusának beszámolójában szólt az előítéletek elleni harc szükségéről. A művelődési közeg internacionalizációja ennek a harcnak egy része. Tudatformái ás, azaz offenzív eszmei-politikai tevékenységet megkövetelő teendő. Nem védekezés a még esetlegesen felmerülő nacionalista előítéletekkel szemben, hanem az osztály szempont elsődlegességének és a lenini történetiség alkalmazásának természetessé tétele ez. A mi társadalmi rendszerünkben a nacionalista előítéleteknek, bizonyos etnikai csoportokkal vagy e csoportok tagjaival, más nemzetiségűekkel szemben táplált, — érzelmileg erősen átitatott — negatív véleménynek már nincs éltető talaja. Mivel azonban az előítéletek a múlt csökevényeként elfogult nemzetképekre, téves sztereotípiákra támaszkodnak és minden esetben elutasító, sőt ellenséges magatartást fejeznek ki az illető etnikummal (nemzetiséggel vagy nemzettel j szemben, erről is szólni kell. Szólni kell a kritikus elemzés módszerével, mindig azzal a céllal, hogy azok az elemek kapjanak hangsúlyt, ame- luek a népeket, nemzeteket a már említett osztály szempont elsődlegessége a- lapján összekötötték. Szóljunk tehát az új iskolai év küszöbén arról, mely ma már nem csupán hipotézisként él, hanem a csehszlovákiai magyar tanítási nyelvű iskolák gya- kor^atáiban kikísérletezett, de — általánosan ugyan még nem igazolt — tény. A többnyelvűséget, mint a Kelet-Közép-Európában specifikusan bonyolódó művelődési közeg feltételezett megszerzésének eszközét nem érinthetem, csupán megjegyzem: a második nyelv (az L2) elsajátítása ma már általánossá vált igény. Az anyanyelven szerzett, biztos fogalmakra épülő szerves kétnyelvűség —, ab l а к a világba. Feltételezem, hogy ez az ablak már a közeljövőben nem lesz olyan kicsi, hogy éppen csak kileskelődhetünk rajta, hanem, hogy ezen keresztül megmutathatjuk magunkat, s így adhatunk is valamit e- gyéniségünkből. Nyelvtudásunk ugyanis így válhat a szocialista országok nagy családjában élve — anyanyelvűnk társadalmi presztízse és nemzetiségi létünk megtartása mellett — a teljesebb egyenrangúsítás és a közeledés eszközévé. A fejlődésnek elérkeztünk ahhoz a fokához, amikor felül kell vizsgálnunk: milyen szintű második nyelvi ismereteket adunk az ifjúságnak, és milyen az eme a második nyelvre épülő kultúra ismerete. Mert csak így, akkor beszélhetünk a kétnyelvűség művelődési közegéről —, a nemzetiségi iskolák több- Iétéről, vonzóerejéről, színvonaláról, azaz — hosszú távú perspektívájáról, a szocialista társadalmi igények hiánytalan kielégítéséről. A két- vagy többnyelvűség kulturális fluidumában élésnek megvannak az e- lőnyei, ez az ún. pozitív transzfer hatás, de akad interferenciája : zavaró hatása/ is elég. A transzfer optimális felhasználása és az interferenciák kiküszöbölése — ez lapunk nagy témája. Köztudott, hogy a kultúra az emberiséghez kapcsol, a nemzeti kultúra pedig (a mai körülményeink között) az egy nyelvet beszélők közösségéhez. A korszerű szemiológia viszont arra nt, hogy az egy nemzeti nyelvre épülő kultúrák más-más áthasonításban értelmezhetnek egy-egy információt. E szerint a jelzők (szignifiantok) nemcsak általánosan érvényes jelentéssel rendelkeznek (a jelző és a jelzett dolog kö-
