Szocialista Nevelés, 1975. szeptember-1976. június (21. évfolyam, 1-10. szám)

1976-03-01 / 7. szám - MK: Szlovák nyelv az óvodákban / Óvodai nevelés

Óvodai nevelés

SZLOVÁK NYELV AZ ÓVODÁKBAN

1. A szlovákiai magyar tanítási nyelvű óvodák 50 osztályában, az 5 évesek korcsoportjában a délutáni alvás, uzsonna után kísérletként, napi 10 perces szlovák beszélgetést vezettek be 1974 novemberében. Az ötletet azoktól a szovjet óvodáktól másolták, melyekben a gyermekek orosz, illetve angol nyelvű beszéd artikulációs bázisát sajátítják el, közismerten jó e- redménnyel. Mivel a Szocialista Nevelésben már a témáról gyakran olvashattunk, most nem térünk ki a probléma genézisére, csupán néhány tapasztalatról számolunk be.

2. Ügy véljük, szólni kell a foglalkozások módszereiről, a motiválás módjairól. A tanítás módszer audiovizuális (erről részletesebben lásd a Képes Nyelvkönyv I.-hez kiadott Módszertani segédkönyvet, melyet minden alapiskolából kölcsön lehet sőt az ó- vónőnek kölcsön kellene kérnie]. A módszer (az alkalmazott AVSG, audiovizuális, strukturális-globális) egyértelműen következik a gyermekek é- letkori sajátosságaiból. A foglalkozások során ügyeltünk arra, hogy a gyermekek kerüljenek a megtanulandó szó képi vagy tárgyi megfelelőjével (közvetlen kapcsolatba. Elsősorban o- lyan szavak, foglárnak kerültek tehát elsajátításra, melyeket kép, tárgy vagy cselekedtetés formájában szemléltetni tudtunk. Ezért szinte minden esetben látható, kézbe vehető vagy cselekedtetés útján szemléltethető szavakat tanultak a gyermekek. Még pontosabban fogalmazva: soha nem tanultak atomizált, elszigetelt egyes szavakat, hanem mindig mondatokat. Például: minden gyerek kezébe ceruzát adtunk, és így tanítottuk a szót: to je ceruza. Többszöri közlés után a gyermekek is hangoztatták a mondatot (erre még visszatérünk). Ezután letettük az asztalra a ceruzát és hangoztattuk: Ceruza je na stole. Rákérdeztünk: Co je na stole? Válaszoltunk: Ceruza je na stole, majd a gyerekek ismételték: Ceruza je na stole. A módszer pontosan ki van dolgozva az említett segédkönyvben, ezért mi most ezt nem ismertetjük.

Meg kell azonban említenünk, hogy bizonyos esetekben kénytelenek voltunk — eltérően az említett módszertani segédkönyvtől — fordítást is alkalmazni. Ha ugyanis sem a kép, sem pedig a cselekedtetés nem világította meg a megtanulandó közlés (mondat) jelentését, akkor azt lefordítottuk, elmondtuk magyarul. A leggyakrabban ezt a dalszövegeknél alkalmaztuk. Ügyeltünk azonban arra, hogy ne törjük a szlovák nyelvi foglalkozás nyelvi egységét a hol magyar, hol szlovák beszéddel.

Külön probléma, hogy a gyermekek nemcsak a szlovák foglalkozás során, hanem a séta és más alkalommal is szlovákul kezdeneik beszélni, ami e- gyáltalán nem lenne ugyan baj, de rászoknak egy pontatlan kétnyelvűségre, kevert (makaróni), szlovák- magyar beszédre, pongyola beszédmódra. Ezért a szlovákul szólást mindig — mint ezt már említettük — csak délután engedtük meg, mégpedig jól elhatárolt — dalolással kezdő és végző —, foglalkozáson. (A gyermekek persze szlovák dalt énekeltek).

3. Kezdetben — mint már említettük — inkább egyes szavakat tanítottunk, sőt a szavakat felírtuk a szülők számára, hogy odahaza is gyakorolhassák. Rájöttünk azonban, hogy az egyedülálló, izolált szavak nem segítik elő a gyermek beszédkészségének fejlődését. Ezért a későbbiekben mindig rövid mondatokba ágyazva tanítottuk a lexikai anyagot. A foglalkozások lexikai anyaga pedig a következő volt:

— a foglalkozás vezetéséhez szükséges kifejezések;

2 20