Szocialista Nevelés, 1975. szeptember-1976. június (21. évfolyam, 1-10. szám)

1976-03-01 / 7. szám - Rácz Olivér: Számadás előtt / A CSKP XV. Kongresszusa tiszteletére

ciállzmus szeretetét —, a lelkesedést — az élet, a haza és a szocializmus iránti lelkesedést —, és az érdeklődést. Az érdeklődést az élet és az iskola minden tantárgya iránt. Kivétel nélkül: minden tantárgya iránt. A magyar tanítási nyelvű iskolákban ezt a minden tantárgyat kihangsúlyozottan és céltudatosan alkalmazni kell a szlovák nyelv tanítására, tökéletes elsajátítására, gyakorlati alkalmazására: a gyermek, akit gondjainkra bíztak, nem tőlünk függetlenül, hanem általunk válik emberré. Előbb azonban hónapok, évek hosz- szú során át tanítvány lesz: a mi tanítványunk, aki várja, akarja és kívánja a tudást, az élet és az iskola minden tantárgyának a tudását — a szlovák nyelvet is. Ügy kívánja, hogy ahogyan korunk egyik ismert pedagógusa, H. Roth szö- vegezte meg egyik számunkra is nagyon időszerű munkájában (Jugend und Schule zwischen Reform und Restauration}: „Ha a gyerek igazán tanul, akkor az egész gyerek tanul.. ." Az egész gyerek, aki mindent megtanul, amire — megtanítják!...

Ehhez azonban egész pedagógus és egész pedagógia szükséges. Az oktatás előterében nem az anyag kaján és fondorlatos buktatóinak, hanem magának az anyagnak kell állnia — hiszen életünknek minden területén maga az alkotás, maga a mű áll a dolgok előterében; beszélhetnénk órák hosszat Solo- hovról, Feuchtwangerről, Sládkoviőról, mégsem mondanánk el halvány töredékét sem annak, amit Solohov a Csendes Don, Feuchtwanger a Simona egyetlen oldalán, Sládkoviö a Marina egyetlen ciklusában elmondott.

Mert minden, aminek az értéke csak a megformálásában rejlik, gyorsan elévül. Az ismeretek csak akkor nyerik el valódi értéküket, ha fellelik élő kapcsolataikat, ha beleilleszkednek az életbe — ez már alkotó tevékenység, ez már az alkotás kezdete. A nevelés pedig nem lehet egyéb, csakis alkotó tevékenység: minden pedagógiai ráhatásnak aktív belső tevékenységet kell kiváltania: a tanítványból: csakis így juthat el az alkotás csodálatos gyönyörűségéig, csakis így ismerheti és szeretheti meg az élet anyját, a munkát, s csakis így vallhatja példaképének az élet fenntartóját, a munkást, akinek társa és fegyvertársa akar lenni. Hiánytalan tudással, az elmélet és gyakorlat egymást megértő, egymást kiegészítő, együvé kovácsoló hibátlan mondataival.

De a hibátlan mondat hibátlan életet és hibátlan magatartást igényel. Ennek az erkölcsi magatartásnak a leg csalhatatlanabb, legigazibb formérője és értékjelzője a tudatos harc a színvonalért. A nevelői munka belső intenzitásának a céltudatos fokozásáért, az összes erőforrások és erőtartalékok maradéktalan harcba vetéséért. Mi nem egyetlen emberöltőért, egyetlen nemzedékért harcolunk! nemzetiségi különbség nélkül egész hazánk fiataljaiért, eljövendő nemzedékek egész soráért küzdünk. Ebben a küzdelemben nem állunk egyedül: minden ideológiai fölény és vértezet a mi oldalunkon van, és ez ha Ernest Hemingway szavaira gondolunk, aki a nyugati tőkés nagyhatalmak háború utáni nemzedékét „lost generation“-пак, elveszett nemzedéknek nevezte — érdemes megjegyezni, hogy maguk az amerikai fiatalok egy csoportja tovább fokozta ezt az elnevezést és keserű kiábrándultsággal „beat genera- tion“-nak, vert nemzedéknek nevezte önmagát —, akkor a mi nemzedékünknek és az utánunk következő szocialista emberöltőknek válóban minden lehetőségük megvan arra, hogy jólétét, kultúráját, állampolgári egységét soha nem látott erőforrássá fejleszthesse.

Az állampolgári, társadalmi és nemzeti egység fogalma nem választható el a politikai egység fogalmától. A szocialista iskola és a szocialista társadalom, szocialista embert nevel. Ennek a nevelésnek az útja — nemzetiségi különbig