Szocialista Nevelés, 1975. szeptember-1976. június (21. évfolyam, 1-10. szám)
1976-03-01 / 7. szám - Rácz Olivér: Számadás előtt / A CSKP XV. Kongresszusa tiszteletére
A CSKP XV. kongresszusa tiszteletére SZÁMADÁS ELŐTT Dr. RÁCZ OLIVÉR Szocialista társadalmunkban a nevelés közügy, és a tudás folyamat: a tudás folyamata nem befejezett, végső termék, hanem élő, mozgásban levő, fejlődő folyamatosság, amelyet az iskola nem zár le. Az iskola irányt szab és utat mutat, felfegyverez és alapoz, szem előtt tartva, hogy az iskolapadtól és az iskolai táblán tarkálló tantárgyaktól csak egy rövid lépés a kinti világig. Ezért lett a szocialista iskola mélyrehatóan a társadalom ügye. A világon minden mesterségnek és hivatásnak megvannak a maga hivatott, képzett, tanult szakértői, szakmai dolgozói, de tálán egyetlen hivatás sem igényli annyira a társadalom együttműködését, mint a szocialista pedagógus és a szocialista iskola a szocialista társadalomét. Nemcsak azért, mert a tudás a legigazibb közkincs, közvagyon, s ennek elosztását, hozzáférhetőségét nem lehet, nem szabad a véletlenre bízni, hanem elsősorban azért, mert a szocialista iskolának meg kell határozni ennek a közvagyonnak az alapjait, a hozzáférhetőség alapmennyiségét, az alapműveltség fogalmát és határait. Az általános műveltség fogalmát sohasem lehetett pontosan körülhatárolni, s az eredményes iskolai munkát sem lehet pusztán rendeletekkel, előírásokkal, végrehajtási utasításokkal megvalósítani — különösképpen nem egy olyan rohamosan fejlődő korban, amelyben az iskolarendszerrel egyidejűleg és párhuzamosan egyéb olyan hatások is működnek, amelyek kihatnak a gyermek fejlődésére. (Nem szólva arról, hogy korunk utolsó három évtizede a legtöbb tudományágban akkora adathalmazt hagy az utánunk következő nemzedékekre, amelynek nagysága vetekszik az összes előttünk élt korok adathalmazának a tömegével.) Ezért érvényesek számunkra ma hatványozottan a gyakorlati pedagógiának és metodikának azok, a Komenský által lefektetett alapvető tételei, amelyeknek hangsúlya mindig az oktatás és nevelés céljára és célszerűségére irányul, s ezért kell szocialista iskolánknak és egész társadalmi nevelési rendszerünknek az alkalmazott pedagógia és az alkalmazott lélektan módszereire rátérnie, s végül azért oly korszerű egész iskolarendszerünk és egész társadalmunk számára az az elhanyagolhatatlan követelmény, amelyet Ortega у Gasset, a nagy haladó spanyol filozófus és pedagógus századunk első évtizedeiben alapvető pedagógiai tételként szögezett le: „Mindenkinek elsőrendű kötelessége, hogy megértse kora imperatívuszát!.. “ A kor imperatívusza pedagógusra és társadalomra egyaránt kötelező. A nevelés nemcsak a pedagógus feladata: a lényeget kell tudomásul vennünk, sóhaj és rezignáció nélkül kell szembe néznünk azzal a ténnyel, hogy a tudományos és technikai forradalom korszakában befejezett, lezárt tantárgy, tudás, szakmai és általános műveltség nem létezik. Szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy az iskolai oktatásban a hangsúly már régen nem a „mikor és mit?" kérdésein nyugszik, hanem a „miért és hogyan?“ kérdéseit sürgeti. Meg kell tanulnunk az arányokat egyensúlyban tartani, fel kell ismernünk, 193