Szocialista Nevelés, 1975. szeptember-1976. június (21. évfolyam, 1-10. szám)

1976-02-01 / 6. szám - Mózsi Ferenc: Kedves Olvasó!

A CSKP XV. kongresszusának tiszteletére KEDVES OLVASÓI Sok levélben számolnak be Kedves Olvasóink a CSKP XV. kongresszusának tiszte­letére tett munkafelajánlásaikról. Az értékes felajánlások között ott szerepel az ifjúság számára rendezett különféle, elsősorban műszaki jellegű szak- és érdekkör rendezése, az ismeretterjesztő irodalom propagálása és a hagyomány-teremtő „Ex libris” könyv­ajándékozás, a 30—40 példányban való könyvbeszerzés, de a szlovák irodalom olvas- tatása is. Rendkívül jelentős, hogy a felajánlások között megtalálható az egyes temati­kus egységek szlovák nyelvű rekapitulációjának gondolata is, meg a szülőkkel való nem formális együttműködés, stb. Nem sorolhatom tovább, hiszen csak decemberben és január elején 93 levelet kapott a szerkesztőség és ebből 57-en említették levelük­ben a „Kedves 01vasó”-t. Mert „nem mindegy, hogy miről ír a Kedves Olvasó” — olvashattuk a levelekben és éppen ezért, tanácsolták — javasolták, hogy miről is ír­junk. A levelek többségében az ifjúság nevelésének kérdéseit boncolgató témákat ja­vasoltak toliunk hegyére venni. Szinte minden olvasónk egyétértett azzal, hogy el kell juttatni tanítványainkat kitűzött céljukhoz, és erről meg kell tudni győzni a szü­lőket. Néhányan megdöbbentek: hogyan lehet az, hogy a Galánta környéki alapiskolák­ból, lapunk decemberi számának adatai alapján, csak a tanulók nagyon kis, 25—30 százaléka tett próbafelvételit. „Vonják felelősségre ezeket az iskolaigazgatókat” — javasolta egyik levélírónk, mert „ezek azok a nemtörődöm pedagógusok, akik csak papíron mutatják ki szocialista kötelezettségvállalásukat (de azt aztán alaposan!), ám a gyakorlatban ők járatják le iskoláinkat”. A felelősségre vonás nem a szerkesztőség dolga — ez nem ránk tartozik. Többen azt is kifogásolták, hogy a gimnáziumok ta­nulói közül csak 30—35 % jelentkezik a főiskolákra, holott a szlovák gimnáziumokból 80—85 % a jelentkezők aránya. Valóban így van —, a jó iskolákból, hangsúlyozzuk: ta­nítási nyelvre való tekintet nélkül 80—85 % tanuló jelentkezik. A leveleket két nagy csoportba oszthatjuk. Egyesek saját gondjaikról írnak, saját iskolájukról és tevékeny­ségükről számolnak be. Mások — kétségtelenül javító szándékkal ugyan, de — má­sokról, mások munkájáról írnak. Mi most inkább az első csoportba osztható levelekre szeretnénk néhány gondolattal reagálni. Tapasztalati tény: egy új kultúra megalapozása — és most a csehszlovákiai ma­gyarság életében is erről van szó, hiszen a valós kétnyelvűség és a többletet jelenthető bikultúráltság megalapozásáról van szó —, csak a teljesen birtokba vett anyanyelvi kultúra bázisán képzelhető el. A kétnyelvűség ma már olyan társadalmi igény, mely elől nem lehet és nem is akar senki sem kitérni. Ha azonban ez így igaz, akkor emel­ni kell a bázist jelentő anyanyelvre épülő kulturáltságunkat, az anyanyelvi és az iro­dalmi nevelés tanítása-tanulása hatékonyságát, be kell vezetni — a rendelkezések ér­telmében a — szakterminológia kétnyelvű oktatását. Komolyabban kell venni anyanyel­ven már megértett anyagrészeknek szlovák nyelvű rekapitulációját. Ez nem csupán pedagógiai kérdés —,több ennél, mert következményeiben politikummá nőtt. Ha ugyan­is egy tehetséges, magyar tanítási nyelvű iskolát végzett tanuló csak azért nem ta­nulhat tovább, mert hiányos szlovák* nyelvtudása miatt nem állta a versenyt, az az egész csehszlovákiai magyar tanítási nyelvű oktatásügyről mond elmarasztaló véle­ményt, nyújt mindnyájunk tevékenysége ellen bizonyítékot. A fejlődés folytán a közvé­lemény figyelmének fókuszába kerültünk — és ez így megtisztelőén jó, mert előre lendítő erőt nyújt. De csak akkor, ha ezzel senki vissza nem él. Mindnyájunk köte­lessége az eredményeket produkálni tudó iskolai tevékenység. Az anyanyelvén alapos tudást szerzett tanítványainknak megbízhatóan kell interpretálniok ismereteiket szlo­vákul is. A tanulóknak a megismerés útját a közvetlen érzékeléstől az elméletig az anyanyelvén kell megjárnia, de az elmélettől a gyakorlatig már két nyelven, magyarul is és a társadalom többsége nyelvén, szlovákul is. Ez adja meg iskoláink társadalmi ér tékét, teheti iskoláinkat keresetté és vonzóvá. Erről írtunk, ennek módját ismertettük lapunkban nem egyszer és keressük az optimális megoldást. Ez is feladatunk, melyet a CSKP XV. kongresszusa mindnyájunktól jogos társadalmi igény kielégítéseként kér majd számon. MÖZSI FERENC 1976. január 'лижияшягшттшттмтлтжшттттттттжжжттттмттеттттт®.

Next

/
Thumbnails
Contents