Szocialista Nevelés, 1975. szeptember-1976. június (21. évfolyam, 1-10. szám)
1976-02-01 / 6. szám - Mészáros József: Közekednek a felvételi vizsgák
r A végjegy megállapítása pontszám alapján történik, melyet úgy kapunk, A javító a kijavított dolgozatot teljes nevével aláírja és az iskola igazgatósága egy évi időtartamra „ad acta“ elteszi. Általában a tanulók szóbeli feleletei jobb eredményt mutatnak, mint az írásbeliek. Ebben közrejátszhat az a tény, hogy az írásbeli felelésnél a tanulónak teljesen önállónak kell lennie. Jó vagy hibás lépésére a tanító elismerően vagy nemlegesen bólint. A tanulót idegessé teheti az a körülmény, hogy zsákutcába jutott, s a kisebb vagy nagyobb útvesztőből saját magának kell kijutnia. A mérsékelt szereplés egyik momentuma lehet a nem rendszeres ismétlés. A 7. és 8. osztályban tanult anyagrészek, egyes mértani fogalmak általában gyöngébben mennek. Már az alapiskola osztályaiban meg kellene tanulnia a tanulónak a hiányosságok állandó felszínen tartását, hogy tudatos és következetes ismétléssel kiküszöbölje őket. Csekély a valószínűsége annak, hogy a tanuló ugyanazokkal a példákkal találkozik, amelyeket az alapiskolában már kiszámított. Ezért a tanulóval nem bizonyos példatípusok megoldását kellene megtanítani, hanem a megközelítés, megoldás módszerét. Végezetül — a teljességre való törekvés igénye nélkül — megemlítenék néhány gyakran előforduló „súlyosabb“ hibát. Algebrai kifejezések rendezésénél hiányzik a feltételek megadása, baj van a zárójelek eltávolításával; ha az egyik tört nevezője X — 2y, a másiké 2y — X, akkor ezek legkisebb közös többszörösét {X —2y) (2y— X )-nek veszik; nem ritkaság az ilyen egyszerűsítés sem: a9 + b2 _ a2 — b2 ” "Ô" ’ hogy az egyes példák érdemjegyeit összeadjuk. 4 és 6 között mozog 7 és 10 között mozog 11 és 14 között mozog 15 és 17 között mozog 18 és 20 között mozog a szükséges közös nevezőre való hozás után mindjárt elvégzik az egyszerűsítést; felelőtlenül használják a zárójeleket, pl. (2b — 3) (2b + 3] helyett csak 2b — 3.2b + 3. Két tag összegének négyzete a szokásos jelölések mellett csak: a2 + b2. Sokan hibáznak akkor is, ha az egyenletben levő szorzatot a közös nevezővel kell szorozni, pl. 4. (5X —1) kifejezést 6-tal így: 24. (30X — 6]! Sokszor hiányzik az egyenlet próbája, vagy a tanuló az eredeti egyenlet helyett a már rendezett egyenletbe helyettesít. A szöveges, esetleg többlépcsős feladatoknál hiányzik a megoldás globális tervének elkészítése; az ismeretlen homályba burkolódzó megfogalmazása is gyakori; a próbát nem a szövegből végzi, hanem az általuk felállított egyenletből; gyakran hiányzik a megválaszolás, mintha ez nem is a szöveges feladat velejárója lenne. A mértani jellegű feladatoknál a legtöbb gondot a mértani helyek okozzák. Hiányzik az alkotó elképzelés, a szerkesztési feladatoknál összekeverik a súlyvonalat a magasságvonallal, találgatnak a szerkesztésnél, s a szerkesztési feladatok négy szempontját is figyelmen kívül hagyják. Az 1974/75-ös iskolaév egyik feladatában a téglatest alaplapja átlójának és a testátlónak a szögét kellett kiszámítani, ha a téglatest méretei: a = 30 cm, b = 40 cm és c = 50 cm. Az alaplap átlóját kivétel nélkül mindenki Pitagorasz tételéből számolta: u = Va 2 + b2 = У302 + 402 = = V 2500 = 50 cm Senkinek sem jutott eszébe, hogy a 30, 40, 50 püthagoraszi számhármas. A másik legismertebb az 5, 12, és 13. Az említett észrevételek, hiányosKíi'tímő osztályzatot kap a tanuló, ha pontszáma Dicséretes osztályzatot kap a tanuló, ha pontszáma Jó osztályzatot kap a tanuló, ha pontszáma Elégséges osztályzatot kap a tanuló, ha pontszáma Elégtelen osztályzatot kap a tanuló, ha pontszáma 189
