Szocialista Nevelés, 1975. szeptember-1976. június (21. évfolyam, 1-10. szám)
1976-02-01 / 6. szám - Hagyományteremtés és olvasóvá nevelés
pata, Tatay S.: Puskák és galambok, J. F. Cooper: Bőrharisnya, Illyés Gyula: Puszták népe, Rácz Olivér: Puffancs, Göndör és a többiek, Egri Viktor: Festett világ, Dávid Teréz: A feneketlen láda kincsei, Lovicsek B.: Hosszú éjszaka, és még sorolhatnám tovább. Nagy segítséget fog jelenteni Arany Toldija — melyet 25 példányban szereztünk be. Ezért majd a VII. osztályban a Toldi tanításakor, minden tanuló kezébe kerülhet a könyv. Hiszen a diákkönyvtár egyik legjellegzetesebb jegye, hogy az arra érdemes könyvekből 30—40 példány áll rendelkezésünkre. Igazán gyümölcsözőnek találom a Szocialista Nevelésben Mózsi elvtárs által elindított mozgalmat, mert érzem és vallom: valóban mozgalom indult iskolánkban az olvasás mozgalma és egyben a kohéziós erőt jelentő könyvajándékozás hagyománya. Hiszen már eddig is 89 db 'könyvet ajándékoztak iskolánknak tanulóink, és ennek értéke 979,50 Kčs. De nem ez az igazi érték, hanem az ajándékozás öröme és a hagyomány-teremtés jelentősége! ... A szebbnél szebb ajánlású könyveket az iskola bélyegzőjével láttuk el, leltárba vettük és az egyre nagyobb közmegbecsülésnek örvendő diákkönyvtárba* helyeztük el. Ami nem kevésbé fontos: a tanulók alig várták, hogy bezárjuk a kiállítást, és minél előbb kölcsönözhessék az „ex libris“ könyveket. Ennél a pontnál érzem azt, hogy „valami történt“, elindult az olvasás mozgalommá fejlődése iskolánkban ... Köszönettel tartozom a Szocialista Nevelésnek e nemes mozgalom elindításáért, mert ezzel a pedagógusok munkáját segítette elő, a magyar tanítási nyelvű iskolák színvonalát emelte. Eddig az ajánlott olvasmányok számonkérése jó néhány' „tanulóval szemben“ vergődést jelentett, most pedig sikerült még az ilyen tanulók érdeklődését is felcsigázni — és már olvasnak! TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! Engedjék meg, hogy a kiállított „ex libris“ könyvekről készített fényképekből küldjék Önöknek abban a reményben, hátha más iskola is követi példánkat. Nem feltűnési vágyból írom levelem, és nem azért küldöm a képeket sem, csupán a felhívást respektálva, gondolván, néhány adat Önöket is meggyőzi: amit elindítottak, az nemes dolog, nagy ügyet szolgál és körünkben teljes megértésre talált. Köszönöm a Szocialista Nevelés szerkesztőségének az 1975-ös évben nyújtott segítségét a mindennapos pedagógiai munkához. Kívánom a most húszéves Szocialista Nevelésnek, hogy minden magyar pedagógus olvassa és szeresse lapunkat. Kívánom, hogy lapunk sok hasonló, gyümölcsöző ötlettel ajándékozza meg a csehszlovákiai magyar pedagógusokat. Lapunk legszebb születésnapi ajándéka pedig az lesz majd, ha mindnyájan látó szemmel és értő ésszel, szerető szívvel és főleg tetteket szülő akarattal olvassuk a Szocialista Nevelést. Köszönetül ez a mi [nem is olyan szerény — a szerk. megjegyzése!] ajándékunk. Kocsisné N. Ilona Topol'níky (okr. Dun. Streda] A szerkesztő bizottság köszöni Kocsisné N. Ilonának ezt a valóban legszebb „születésnapi“ ajándékot. 175
