Szocialista Nevelés, 1975. szeptember-1976. június (21. évfolyam, 1-10. szám)

1976-02-01 / 6. szám - Tarics Imre: Gondolkozásra nevelés az alapiskolában és a felső tagozat kémia tanításában

Veszprémi László: Az iskolai siker és kudarc hatása különös tekintettel a gyéhge tanulókra, Magyar Pedagógia 1967/2

Bán Ervin: Angol könyv a társadalmilag hátrányos helyzetű középiskolás gyermekék neveléséről, Magyar Pedagógia 1970/4, 463. old.

Bánfalvi József: A fizikai dolgozók gyermekeinek helyzete Csongrád megyében, Pedagógiai szemle 1971/11, 1024. old.

Dr. Kelemen László: Pedagógiai pszichológia.

GONDOLKOZÁSRA NEVELÉS AZ ALAPISKOLÁBAN ÉS A FELSŐ TAGOZAT KÉMIA TANÍTÁSÁBAN

TÁRICS IMRE

I.

ŕ s'

Az ifjúsági irodalomból, a vicclapokból, de a saját diákkorunkból is ismert szituáció: a tanár magyaráz, a hátsó padok tanulói pedig enyhén szólva, „mással foglalkoznak“. Vagy egy másik szituáció, amikor a kisebbik testvér az otthon hangosan tanulótól ellesve a bölcsességet, majd felnőtt fejjel a gyermekkora mondókáit visszaidézve jön rá, hogy a hajdani mondó- ka mit is jelentett. „Tűt ne fogja szádba, menta lesza lasztott, tűmár számos női életetmegsza kasztott.“

Kissé túlozva bár, de talán rámutatnak ezek a példák a rossz tanóra hatékonyságára, vagy a verbálisán megtanult, bemagolt bölcsesség gyakorlati értékére. Ha nem is a fenti mértékben, de azért még ma is találkozunk hasonló jelenségekkel. A tanuló ugyan fegyelmezetten ül, de gondolatban messze jár, vagy az előadott tananyagot, elhangzott és betanult fogalmat ugyan tartósan megjegyezte, csak a megtanult fogalom alatt nem azt érti, amit a pedagógus közölni akart.

A fenti példáknak nem az a céljuk, hogy a verbális módszereket egyértelműen elítélje. A modern pedagógia követelményeinek megfelelően átgondolt és felépített előadás az ismeretközlésnek továbbra is egyik hatékony módszere marad.

Korunkban, amikor az iskola már szinte közvetlenül termelőerővé válik, az iskolai munka, a tanítás és tanulás hatásfoka már nem a pedagógia „magánügye“. A tudományok és ennek következtében a technika rohamos fejlődése arra kényszeríti a pedagógiát, hogy az ifjúság felkészítésének és felnőttek továbbképzésének új módszereit, útjait keresse.

A gyors fejlődés által keletkezett helyzetet elemezve meg kellett határoznia, hogy melyek azok az emberi tulajdonságok, amelyek lehetővé teszik az erősen megnövekedett ismeretanyagban való tájékozódást; mi legyen az az alapvető ismeretanyag, a- mely a tulajdonságok mellett lehetővé teszi az újabb és újabb információk özönében való tájékozódást és milyen úton érhető el, hogy az új generáció képes legyen a fejlődés tempóját fenntartani, a keletkező problémákat. az emberiség létfontosságú problémáit is megoldani. Ügy tűnik, hogy a pedagógia saját módszereinek történetéből okulva, új kutatásainak, valamint a többi tudomány eredményeire támaszkodva (és itt nemcsak a pszichológiára és az emberrel közvetlenül foglalkozó tudományokról van szó, hanem azokról is, amelyek ha máskent nem, elsajátítandó ismeretanyagukkal kapcsolatba kerülnek a pedagógiával), a múlt szélsőségeiből tanulva a „prob170