Szocialista Nevelés, 1975. szeptember-1976. június (21. évfolyam, 1-10. szám)
1976-02-01 / 6. szám - Csémy Rozália: A munkás- és parasztszármazású tanulók hátrányos helyzetének néhány problémája / A fiatal pedagógusok és pedagógus jelöltek fóruma
A dolgozó szülők nem foglalkozhatnak naponta 2—3 órát gyermekükkel, aki maga is este jön haza a napközi otthonból. Ehhez túl fáradt a szülő is, a gyerek is. Nincs is szükség rá, mert a pedagógiai foglalkozás jó részét elvégzi a napközis pedagógus, de csak egy részét, nem az egészet. Nincs az a napközis pedagógus, aki a nevelőfunkciók ellátásában a szülőt teljesen helyettesítheti. A családnak a gyerekkel töltött ideje lecsökken, ezért növelni kell a közvetlen nevelőtevékenység színvonalát. Egyre fontosabbá válik az, hogy az együtt töltött rövid idő alatt milyen intenzív ellenőrző, segítő, ösztönző, a tudásvágyat felkeltő hatást tud gyakorolni a szülő gyermekére. A szülők nemcsak azzal hatnak gyermekük tanulmányi előmenetelére, hogy időnként kikérdezik a leckéjét, vagy szépen beszélnek nekik a tanulás jelentőségéről, hanem azzal. sőt talán leginkább azzal, hogy ők maguk mennyire becsülik meg a tudást, a kultúra kincseit, hogyan művelődnek. Ezért a továbbiakban azt vizsgáltam, hogy a szülők olvasottsága mennyire beiolyásolja a tanulók tanulmányi eredményét. A szülők olvasottsága összefügg iskolázottságukkal, bár korántsem azonos vele. Általában a magasabb iskolázottságúak többet olvasnak, de gyakran találkozunk ellenkező véglettel is. Szembetűnő, hogy milyen nagyfokú egyenletes növekedést mutat a jó tanulók aránya a szülők olvasottságának emelkedésével. „A jó olvasottságú családok ösztönző hatásaként kevés gyerek süllyed le a rossz tanulók közé, míg a rossz olvasottsáságú családokban kevés a jó tanuló.“ (Sánta Pál Pedagógiai Szemle 1965. 1. szám 931. old.). Ha mindkét szülő rendszeresen olvas, a tanulók tanulmányi eredménye 1,73, ha csak az egyik szülő olvas, a tanulmányi eredmény már gyengébb, 2,15, ha egyik szülő sem olvas rendszeresen, a tanulmányi eredmények átlaga 2,90. A szülők olvasottságának rendkívül erős hatását megállapítva hangsúlyozni kívánom még azt, hogy az olvasási igény kielégítése kevésbé függ az anyagi tényezőktől, mint az egyéb jellegű kulturális igényeké (színház, hangverseny, stb.). Felmérésem eredményét összegezve látható, hogy legnagyobb hatást a szülők iskolázottsága produkálja. Amit a szülők e téren a múltban önhibájukon kívül elmulasztottak, már nagyon nehezen pótolhatják — bár ez korántsem lehetetlen. Emellett azonban hangsúlyozandó, hogy a család kultúrigénye, s ennek a gyerekre gyakorolt hatása nemcsak az iskolázottság kérdése. Csaknem azonos a könyvolvasottság, igen jelentős a színházlátogatás, a televízió, rádió stb. Éppen a szülők olvasottsága az, amely a legkisebb anyagi megterhelést, viszont a legnagyobb kultúrszomjat igényli. Sem a múlt bűnei, sem a jelen anyagi nehézségei nem mentenek fel tehát egyetlen szülőt sem a felelősség alól, hogy a tudás utáni vágyat saját példáján keresztül táplálja gyermekében. Bár ezek az adatok a gyermekek fejlődésének csak szűkebb területét érintik, a tanulmányi előmenetelt, az intellektuális fejlődést, s ez feltehetően nem is a szülői ház legközvetlenebbül befolyásolt területe, mégis a vártnál is erősebben tanúsítják a családi mikrokörnyezet nagy hatását. Munkám célja az volt, hogy felhívjam a figyelmet a hátrányos helyzetre. Sajnos csak nagyon szűk környezetben tudtam a problémát vizsgálni, pedig a kérdés időszerűsége megkövetelné, hogy többen, nagyobb méretű és több irányú vizsgálatot folytassanak ezen a téren. Felhasznált irodalom: Péter Ernő: A szocialista közoktatásért, Budapest, 1974 Hvozdík: Psychologický rozbor školských neúspechov Korma Tamás: Iskolafejlettség, értelmi eredmény, Ped. Szemle 1972/6 (481—91) Kozma Tamás: Hátrányos helyzetű tanulók falun, Ped. Szemle 1974/9 Kelecsényi László: Szociális helyzet — tanulmányi előmenetel, Szocialista Nevelés 1969/4 169
