Szocialista Nevelés, 1975. szeptember-1976. június (21. évfolyam, 1-10. szám)
1976-02-01 / 6. szám - Gremsperger József: A februári örökség és a CSKP kongresszusa
A FEBRUÁRI ÖRÖKSÉG ÉS A CSKP KONGRESSZUSA GREMSPERGER JÓZSEF Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakulásától kezdve állandóan harcolt a munkásosztály és az összes dolgozó érdekeiért. Ezen belül a fiatal nemzedék nevelésének demokratizálásáért a marxizmus-lenirúzmus alapelveinek megfelelően és a proletár internacionalizmus elveinek következetes betartásáért. Л kommunisták, mint nemzetiségeink forradalmi tradícióinak igazi továbbvi- vői, megerősítették népeink forradalmi öntudatát, és a felszabadult Csehszlovákiában rögtön értékesítették a fasiszta ellenes harc eredményeit az élet minden területén jelentkező radikális változásokban. Csehszlovákia Kommunista Pártja 1945-től 1948. februárjáig a nevelés és oktatás demokratizálásáért vívott harcában felhasználta a Szlovák Nemzeti Felkelés vívmányait. Következetesen követelte a Košicei kormányprogram végrehajtását, melynek megalkotásában jelentős szerepet játszott. Ebben a politikai harcban törvényszerűen szembe kellett találkoznia azokkal a politikai pártokkal, melyek rejtve, de sok esetben teljesen nyíltan is a burzsoázia érdekeiért harcoltak, szembefordulva a munkásosztály és ezzel természetesen a nemzetiségek érdekeivel is a megújhodott Csehszlovák Köztársaság területén. A szocialista kulturális forradalom lenini alapelvei — az oktatás és kultúra mindenki számára hozzáférhetővé tétele, a marxizmus-leninizmus forradalmi tudományos tanainak megfelelő gondolkodás elterjesztése a nép körében — céltudatosan, de nagyon gyors ütemben kezdtek életbe lépni. Éppen az oktatás hozzáférhetővé tételének következetes megvalósítása teremtette meg a feltételeit az ifjúság anyanyelvén történő oktatásának, először csak alapfokon, majd középiskolai fokon is. Azok az intézkedések, amelyeket a CSKP rögtön a Februári Győzelem után hozott, bizonyítják, hogy az anyanyelven történő oktatás megakadályozása 1948 előtt a reakciós erők müve volt. A Februári Győzelem után két hónappal tárgyalja és hagyja jóvá a Nemzetgyűlés „Az egységes iskolaügy alapvető mó do sít ás á“-r ól szóló törvényt. Ennek a törvénynek az elfogadása ellen 1946—47-ben makacsul harcolt a csehszlovák burzsoázia, de csak elodáznia sikerült. 1948 februárjában elszenvedett veresége után már nem tudta a törvény elfogadását megakadályozni. Az idézett törvény elfogadásával végképp elvesztette az iskolaügyben betöltött pozícióit. A CSKP a szocialista iskolaügy kiépítéséért folytatott harcában a Szovjetunió Kommunista Pártjának tapasztalataira támaszkodott. V. I. Lenin az egyház és az állam, valamint az egyház és az iskola szétválasztásáról szóló dekrétum aláírásakor 1918-ban, amikor a Szovjet Kormány kiadta az egységes iskoláról szóló törvényt, találóan így jellemezte a múlt iskoláját: „Valóságban a burzsoázia az iskolát saját osztályuralmának kiszolgálójává tette. Az iskola egyetlen célja a kapitalistáknak alázatos szolgákat és jó munkásokat nevelni.“1 Ilyen volt a burzsoá iskola nálunk is. Ezeket az iskolákat számolta fel az egységes iskoláról szóló törvény. Megkezdődhetett a szocialista iskolaügy megteremtésének összetett és nehéz munkája. Ebben a munkában elöljárt, sőt szervezője és megindítója volt a CSKP. 161
