Szocialista Nevelés, 1974. szeptember-1975. június (20. évfolyam, 1-10. szám)

1974-11-01 / 3. szám - Szathmári István: Fogalmazás és stilisztika (folyt)

ezek kevésbé hatásosak. Természetesen a köznyelviek közül — éppen, az általános elterjedtsége folytán — sok állandósul, a költőiek viszont (és a diáknyelviek is) — rendszerint — megmaradnak alkalmiaknak. Igen színes, hatásos köznyelvi, u- gyanakkor még alkalmi jellegű vagy most állandósuló, esetleg már állandósult szó- képek a következő, vidéki napilaptól vett példák: „ ... két fiatal villanyszerelő ... volt a szemfüles riporter »áldozata«.“ „Az első szárnypróbálgatások a táti klubban“ (cím). „Nagyot lépett előre a város is.“ ,,... dolgozhatnak ... sok olyan társadalmi kérdés megoldásán, ami már ma is sürgetően kopog ajtójukon.“ „... a víz fölé nyújtóztak a kikötőpallók.“

Néhány szót a szóképek céljáról, szerepéről. Mindenekelőtt — egy kissé leegyszerűsítve a dolgot — lehetnek szemléletiek: ezek szemléltetéssel, elképzelte- téssel, az elvont fogalmak megérzékíté- sével hozzák közelebb a mondanivalót az olvasóhoz, hallgatóhoz. Példák: (most már a költészetet jobbára elhagyom): „a realista szemlélet meggyökereztetésével“. „A számvetés eredményekben gazdag munkát tükrözött.“ „Levegős programot állítottak össze.“ „Tovább tornászták magukat“; valamint: zsákutca, kutyaszorító, az idő repül. — Lehetnek aztán hangulatiak: ezek a kép segítségével 'inkább bizonyos hangulatot akarnak kelteni az olvasóban, hallgatóban (persze a kettő gyakran nem választható el egymástól, a szemléletieknek is van hangulatkeltő hatásuk, és megfordítva). Példák: „Egy pótkocsiról emelték le a kiszolgált hintót.“ ,,Az épületeket övező fenyőerdőben a természet csendje honol.“ „A detektor »lelke« a szcintil- látor ...“ „Futball-turmix“ (rovatcím). Továbbá: anyámasszony katonája, majomsziget stb.

Nem szabad azonban megfeledkeznünk a szóképeknek egy igen fontos funkciójáról — s ebben részt vesznek a szemléletiek és a hangulatiak egyaránt (bár az előbbiek lényegesen nagyobb mértékben képviseltetik magukat) —: a névmásról. Arról tudniillik, hogy az új eszközök, jelenségek igen nagy arányban éppen szókép révén kapnak nevet. A zalai kőolajipar szakszókincsét tárgyaló munka például arról tanúskodik, hogy a szakszavaknak és kifejezéseknek több mint a fele szóképi eredetű. (Példák: csőgörény „csőtisztító szerkezet“; dob „fumir- vagy acéledény a bitumen szállítására“; dobsapka „az ezt befedő lap”; fáklya „gázolajjal átitatott üveggyapot-csomó a pisztolyok begyújtására“; hattyúnyak „ilyen alakú cső a gőz kivezetésére”; koporsó .jkondenzátorköpeny“; továbbá: szivattyúház, fáradt gőz, frakcionáló torony, folyadéktükör, hegesztési varrat, kilépő hö stb.

Néhány szót a szóképek fajairól. A szóképeket a két fogalom közötti kapcsolat alapján osztjuk fel. A leggyakoribb a több szóképfajtának az alapja: a metafora.

A metafora a két fogalom közötti külső vagy belső hasonlóságon vagy hangulati egyezésen alapuló szókép. Példák: „Tenger nép jár az utcán“ (külső hasonlóság). „A vasbetongyár az első fecske a megyében“ (belső hasonlóság). Valakire azt mondjuk: „olyan anyámasszony katonája” (hangulati egyezés). Természetesen a metafora is lehet szemléleti (1. az előbbi első és második példát) a hangulati jellegű (1. a harmadik példát), de betöltheti a névadás szerepét (1. fentebb: csőgörény, csőkígyó, hattyúnyak stb.). Ezenkívül megkülönböztetünk köznyelvi (1. az eddigi példákat) és költői metaforákat (pl. „Elmúlt az arany tó az égről, Es egyszerre nagyon sötét lett“ Tóth Árpád j; továbbá állandósultakat (a hegy lába, kisüt valamit stb.;) állandósulóban vannak: zebra „csíkozott gyalogos-átkelőhely“ és a kőolajipar említett szakszavai és -kifejezései és alkalmiakat (pl. „Ahol »tetten érik« az atomsugárzást“; újságcím).

Említsük meg ezenkívül, hogy szófajok szerint is csoportosíthatjuk a metaforákat. Például: igeiek: tervet kovácsol, sző; rohan az idő; a nap lenyugszik: — főnéviek: a beszéd sava-borsa; az irodalom a valóság tükre; zebra; — melléknéviek: nehéz ügy; csípős megjegyzés; kilépő hő.

Mi ad olyan nagy stílusértéket a metaforának, hogy némely költő szerint a metafora ,,a költészet motorja“ (egyébként ez a kifejezés maga is metafora), és a köznyelvben is a leggyakoribb szókép? Az, hogy azonosít, vagyis a kifejezendő tárgyat, jelenséget úgy állítja elénk, hogy ott van mögötte a vele azonosítottnak a képe is, s mintegy az utóbbinak a tulajdonságaival ruházza fel az előbbit. Az említett Tóth Árpád-idézetben („Elmúlt az arany tó az égről...“) például nemcsak a „lemenő nap sugarai”-t látjuk (ez lett volna a kifejezendő), hanem megjelenik előttünk az „arany tó“ képe is minden csillogásával, pompájával együtt. (Ugyanígy a tenger nép nemcsak a „sok“ fogalmát jelöli, hanem a „tenger“ képének felidézésével mintegy „láttatja“ is.)

Ezúttal nincs módunk arra, hogy a metafora származékai-val csak futólagosán is foglalkozzunk, csupán felsorolom a köznyelv szempontjából a legfontosabbakat: szinesztézia — valójában két különbö78