Szocialista Nevelés, 1974. szeptember-1975. június (20. évfolyam, 1-10. szám)
1974-09-01 / 1. szám - Simich Erzsébet: Szép és hasznos tapasztalatcsere / Hírek
gyenge emberekről lenne szó, akik képtelenek önmaguk erejéből megvalósítani önmagukat. A mi válaszunk a legtisztább emberi hang a Csehszlová- . kiában élő magyarok fábry-i szimbóluma, a haladást, és népek közti megértést hirdető vox humána, mely a jövő hangja. A gyermeki ének is a jövő hangja. A mi feladatunk, hogy ennek a hangnak legyen csengése, legyen tiszta, mint nyári ég kékje, bársonya a rózsaszirom, mézédessége a hagyományainkat féltőn szerető ápolás. A gyermekkórusok országos fesztiválja a bizonyság, hogy nem a szavak, hanem az idegeket és az időt nem sajnáló tettek jelentik a jövő embere a kommunista nevelése útját. Az a sok száz gyermek és a velük foglalkozó felnőttek ember- és ügyszeretete —, ez a szocialista ifjúság nevelésének gyakorlata. (...) Engedjék meg, hogy a Szlovák Szocialista Köztársaság Oktatásügyi Minisztériuma és a Népművelési Intézet, valamint a Csemadok KB elnöksége és a járási, a helyi szervek nevében köszönetét mondjak a szereplőknek és a szervezőknek. A szereplőknek a tisztán csengő énekért, a szervezőknek pedig azért a rengeteg önként vállalt munkát követelő szorgoskodásért, mely lehetővé tette, hogy ebben az ősi diákvárosban ismét fel- zendülhessen a dal, mely az emberi él- niakarásnak, a többre, a jobbra törekvésnek, a teljesebbé s igazabbá válásnak az eszköze, szellemi gyönyöreink, kommunista eszmeiségünk és magyarságunk gyarapításának egyik nagyszerű lehetősége. (...) Éljünk a dalolás lehetőségével az iskolában és a családban, mert „a dal csak holt ékszer, kincs a láda fenekén, ha nem viselik. Életet a dal akkor kap, ha dalolunk.“ Terebélyesedjék a gyermeki éneklés, mert csak így válhat világító szerepe és melegítő ereje egyre nagyobb és nagyobb tömegeket boldoggá tévő tényezővé (...) Szép és hasznos tapasztalatcsere Ez év május 20—26 közt a magyarországi Köznevelés szerkesztőségének vendége voltam. Célul tűztem a szerkesztőségeink közti együttműködés elmélyítését és a magyar pedagógiai intézményekkel való ismerkedést. A néhány nap alatt valóban igen sokat, láttam, tapasztaltam a legpozitívabb értelemben. A program sokrétű és érdekes volt: bepillantást nyertem a szerkesztőség munkájába, életébe, jártam iskolákban (így a budapesti Münnich Ferenc utcai Általános Iskolában, a budapesti Szlovák Gimnáziumban), beszélgettem a magyarországi nemzetiségi iskolaügy több képviselőjével, jártam a Veszprém megyei Továbbképzési Központban és Zánkán, a magyar Artyekban, a nagyszabású, tökéletesen modern és sokat Ígérő pionírvárosban. A látottakat-hallotta- kat igyekszem szerkesztői munkámban kamatoztatni. Ez úton még egyszer hálás köszönetemet fejezem ki a szerkesztőségnek és valamennyi vendéglátómnak a rendkívül szívélyes fogadtatásért. Simich Erzsébet 30
