Szocialista Nevelés, 1974. szeptember-1975. június (20. évfolyam, 1-10. szám)
1975-02-01 / 6. szám - Lihocký, Július: Az I. és II. fokú iskolák tanulóinak nyilvántartása
keretében való szoros és bizalmas együttműködés alapján ismeri diákjait. Nincs szüksége semmiféle tesztekre, hogy „feltárja“ egyéniségüket.6 A nyilvántartás tehát széleskörű összefogó jellegénél fogva nem csak mások számára nyújt információkat, hanem magának a tanítónak is segítségére van, hogy alaposabban megismerje a tanulót, ennek egyéniségét, éspedig dinamikus struktúrájában, lerögzítve a fejlődést és felfedezve a tényezőket, amelyek közvetlenül vagy közvetve befolyásolják a tanulók testi, pszichikai, szellemi és erkölcsi fejlődését éppen úgy mint a társadalmi és individuális-pszichológiai tényezőket. A második síkon az információnak az iskolaügy szerveinek kell segítségére lenniük abban, hogy az igazgatás minden fokán minősített, azaz sokoldalúan megalapozott határozatokat és rendeleteket fogadjanak el pártunk iskolaügyi politikájának megvalósítása keretében. Nyilvántartásunk első síkon való szerepével kapcsolatban azt a kifogást emelhetnénk, hogy a tanítónak az információk iránti érdeklődésének fokozása érdekében nem feltétlenül szükséges, hogy komplex nyilvántartást vezessünk be, elegendő lenne a tanítót rávezetni, hogy kövesse a megfelelő indikátorokat. De a nyilvántartás második Síkban való szükségességével szemben nem lehet hasonló kifogást emelni. Itt ugyanis nélkülözhetetlen az igazgatás követelménye, és tudományos alapon való igazgatás a tanulóról és nevelésiképzési folyamat eredményeiről szerzett információ ók nélkül és főként ezek rendszeres tudományos értékelése nélkül ma elképzelhetetlen. A tanulókról szerzett információk, amelyek ma az iskolaügyi szervek rendelkezésére állnak, nem alkotnak egységes rendszer és nem kimeri tőek, gyakran nem is lehet egymással összehasonlítani, e ennek következtében nehéz, némely esetben szinte lehetetlen időrendi sorokat összeállítani belőlük, sem trendekre következtetni nem lehet szerintük, sem pedig prognózisokat, kilátásokat vagy terveket készíteni azok alapján. Egyértelműen kijelenthetjük, hogy ezek az információk nem teszik lehetővé, hogy alaposabban megismerjük a mai, iskoláinkban tanuló fiatal nemzedéket, ennek érdeklődési körét, életérzését, életstílusát, gondolkodását, példaképeit, eszményeit, vágyait és elképzeléseit, értékek felé való orientálódását, tettei rúgóját, tanulmányai szociális körülményeit, sőt a legfontosabbat sem, azt hogy hogyan tanul, mi akar majd lenni és milyenek az adottságai erre vonatkozólag . A tanulóról és a nevelési-képzési folyamatról való információk nem kielégítő forrásai megnehezítik a nevelés céljainak megvalósítását, a képzés tartalmának operatív módosítását, a tanítók előkészítését és iskolai tevékenységükbe való bevezetését, azaz pártunk iskolaügyi politikájának következetes megvalósítását. A nyilvántartás funkcióját e síkon éppen abban látjuk, hogy olyan információkat nyújt, amelyeket az iskolaügy szervei az előbb említett értelemben használhatnak ki. A harmadik síkon az információknak közvetett segítséget kell nyújtaniuk. Interdiszciplináris jellegű tudományos elemzések közvetítésével, de még az egyes tudományágak tanulmányozásának közvetítésével is a nyilvántartással és ennek feldolgozásával nyert információknak mindé ne к előtt az iskolaügy központi vezetésének, de éppen úgy a globális társadalmi keretben avagy a szuperstruktúra keretében való sí- kerítését kell biztosítaniuk. A nyilvántartás longitudinális megfigyelés alapján nyert információk és ezek feldolgozása majd felhasználhatókak lesznek és rendelkezésükre állnak majd: 6) Meeske, H. Zehner, K. Jak zlepšit komplexní posuzování osobnosti žáku v socialistické škole. Pedagogika, 1973, č. 2, 173. oldal 167
