Szocialista Nevelés, 1974. szeptember-1975. június (20. évfolyam, 1-10. szám)
1974-09-01 / 1. szám - Molnár Ferencné: Legyen a zene mindenkié!
LEGYEN A ZENE MINDENKIÉ MOLNÁR FERENCNÉ 1. A zene nagy hatással van az emberre. Az ősembert is a zene hangjai kísérték harcba, vadászatra, s amikor győztesen hazatért, ismét a zene örömteli hang jai és ritmusa mellett ünnepelte meg a győzelmet, illeve a gazdag zsákmányt. Ma is, a tudományos műszaki forradalom küszöbén a zene az, mely munkára serkent, felvidít, ha bánat ér, megnyugtat és megpihentet. Ügyelnünk kell azonban arra, hogy igényesek legyünk. Sajnos, gyakran hallunk olyan zenét, amely semmi művészi élményt nem nyújt. Egyesek számára azonban a zene szinte nélkülözhetetlen. Hallgatják otthon, de még a közlekedési eszközökön és a kirándulásokon is. Nem válogatják meg, mit hallgatnak, fő, hogy ha melódiát nem is, csak bizonyos ritmust sejtsenek. És itt van a zenei oktató-nevelő munka egyik fontos feladata. Már a legkisebb gyermekbe is bele kell oltanunk a jó, a művészi értékű zene szeretedét, fokozatosan el kell juttatnuk őt a legegyszerűbb népdaltól a szimfonikus müvek megértéséhez és szeretetéhez. Hogy ezt a szép feladatot sikeresen teljesíthessük, megfelelő módszert kell alkalmaznunk a zenei nevelés területén. Gyakran hallunk és olvasunk nemzetközi találkozókról, ahol a zenepedagógusok kölcsönösen ismertetik bevált módszereiket, átadják egymásnak tapasztalataikat. Világviszonylatban is elismert, élenjáró módszer a zenei nevelésben Kodály Zoltán nevéhez fűződik. A „Kodály-módszer“ elnevezés nem magyar eredetű, a külföld adta a magyar ének-zene oktatásnak, mivel látta, hogy ebben Kodály Zoltán pedagógiai-művészeti alapelvei érvényesülnek. A magyar ének-zene tanítási módszer híre bejárta a világot. Egyre több külföldi látogató keresi fel ezt a viszonylag kis országot, hogy személyesen is meggyőződjön a hallottákról. A legtöbb látogató hosszabb ideig a helyszínen marad a módszer tanulmányozása, elsajátítása, majd otthoni alkalmazása céljából. A magyar zenetanárok készségesen segítenek, hazai, illetve külföldi tanfolyamokon gyakorlati „kiképzésben“ részesítik a tanulni óhajtó külföldieket. Hogy milyen nagy az érdeklődés a Kodály-módszer iránt külföldön, bizonyítja, hogy a múlt év augusztusában az USA- ban, California San Francisco melletti Oakland városában Ford alapítványból Nemzetközi Kodály Szimpóziumra került sor. A szimpózium elnöke Szőnyi Erzsébet, a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémia tanára, zeneszerző, tiszteletbeli elnöke pedig özvegy Kodály Zoltánná volt. A szimpóziumon 18 állam mintegy 50 képviselője, ezenkívül kb. 200 megfigyelő vett részt. A sok érdekes beszámolót magnetofon vagy filmbemutató tette érdekesebbé. Gyakorlati foglalkozásokon a résztvevő államok népdalait tanultuk és énekeltük. Mindannyiunkban megszilárdult az az érzés, hogy a zene közelebb hozza egymáshoz az embereket, nemesíti érzelmeinket. A szimpózium legjelentősebb eredménye, hogy a résztvevő képviselők megszavazták a „Nemzetközi Kodály-Társaság“ megalakulását. Ennek célja összefogni, támogatni és különféle újdonságokról, eredményekről értesíteni tagjait. 2. Röviden szeretném ismertetni a Kodály-módszer lényegét, népszerűségét a nagyvilágban. A módszer tulajdonképpen két részre osztható. Egyik a relatív szolmizáció, másik a ritmizálás. Ha e kettőt szerves egységben alkalmazzuk, elérhetjük, hogy a tanuló le tudja írni (kottázni) amit hall, és hallja, amit lát. A relatív szolmizáció a hangnemen belüli tájékozódást könnyíti meg. Nem a hang magassága, hanem a hangok egymás közti viszonya a döntő. Minden dúr hangsor alaphangja a „do“, moll hangsoré pedig a „4- A relatív szolmizáció megtanít lapról énekelni — a hangközök tiszta intonációját, lehetővé teszi a hangok birodalmában való könnyű tájékozódást. Lehetővé teszi a hangnemek jellegének felismerését is. Mindez hozzásegít a zenemű belső felépítésének megértéséhez. A relatív szol- mizáciő tehát az egyszerű népdaltól kezdve a klasszikus remekművek megértését, átélését is elősegíti, kialakítja a belső hallást. 18
