Szocialista Nevelés, 1974. szeptember-1975. június (20. évfolyam, 1-10. szám)
1975-01-01 / 5. szám - Telekiné N. Ilona: Az állítmány mondattani elemzéséhez
P.: Én fürge vagyok, Mi fürgék voltunk, Én fürge leszek, Te fürge lennél, Ti fürgék legyetek, stb. Tehát a névszói állítmány úgy is felfogható, mint az olyan összetett állítmány, amelyben az igei rész zéró fokon szerepel, s így pontosan megfelel a jelen idő jelentő mód [alanyi ragozású) 3. személyű igei állítmány zéró morfémájának (lásd. Benczédi-Fábián-Rách-Velcsovné: A mai magyar nyelv, 240. 1. is): A fiú(k) fürgéfk) tanul(nak). Egyes számban: tő + 0 morféma. Az igei tag hiánya így névszói állítmányt eredményez. Más esetekben viszont hiányos mondatszerkezetet: „Te az enyim, én a tied...” (Petőfi; verseim) Akkor beszélünk hiányos mondatszerkezetről, ha nem 3. személyű alany esetén hiányzik a névszói állítmány mellől a létigei rész. Az állítmány a cselekvőre (személy, tárgy, fogalom) és a cselekvésre, történésre, létezésre vonatkozhat (időre, módra). Figyeljük meg, hogyan oszlik ez meg az egyes állítmánytípusok szerint; mit fejezhetnek ki: Igei Névszói Névszói-igei állítmány cselekvő szám szám szám szám személy csak 3. személy csak 3. személy minden személy cselekvés idő — — idő mód — — mód Teret kell biztosítanunk az olyan gyakorlatoknak, amelyekben az egy bizonyos fajta feladatmegoldás gyakori ismétlődése előzi meg a másik fajta feladatokat, azaz az egyszerűbből kell az összetettebb, a nehezebb felé haladnunk. A mondatelemzésben sokféle analízis és szintézis alkalmazható; a tanult ismeretanyagok elemzésének széleskörű variálása nemcsak az adott jelenség megértését segíti elő, hanem ennek alapján a tanuló a megszerzett ismereteket rendszerbe is tudja foglalni, s megérti az egyes nyelvtani elemek közötti összefüggéseket is. Nem mechanikus tevékenységre van szükségünk, az ismeretek automatikus alkalmazására, hanem az elemző, rendszerező, gondolkodtató tevékenységre, amely a pedagógust és a tanulót egyaránt segíti az önálló munkamódszer kialakításában. Néhány példa az összetett állítmány elemzésére. Ilyen mondatokat csak akkor elemezhetünk, ha a két előző állítmánytípust többféle szempontból elemeztük, s ha valamennyi ismérvével tisztában vannak a tanulók: „Dózsa György unokája vagyok én” (Ady) „Költő vagyok...” (József A.: Szép csöndesen aludj) „Mi vagyunk: Jövő és Igazság, Engesztelés és nagy ítélet...” (Ady: A hadak útja) „Vagytok: a Ma, vagytok: a Holnap...” (Ady: Csák Máté földjén) „Ö sem mondta, nekem hogy hűséges legyek...” (Petőfi: János vitéz) „Nincs alku — én hadd legyek boldog!” (József A.: Ars poetica) „Lehettem volna oktató...” (József A.: Születésnapomra) „Rozsdás volt az a lánc: véres lett az a lánc.” (Rácz Olivér: A hegedű) „Voltál a hirtelen napfény, az érlelő, teremtő-aszaló koranyár, a szigorú- szép erő.” (Vass István: Születés- napi óda) „Brummog a bőgő, asszony lett a lány...” (Juhász Gy: Tápai lagzi) „Vak volt a hajnal, szennyes, szürke.” (Tóth A.: Körúti hajnal) „Anyám szájából édes volt az étel, „Apám szájából szép volt az igaz.” (József A.: A Dunánál) „Ki volt ez a varázsló?” (Kosztolányi: Szeptemberi áhitat) Nagyon gyakran előfordul, hogy az ösz- szetett állítmány két tagja elválik egymástól (többnyire a névszói rész jelzője miatt), ilyenkor a létigei rész az alany mellé kerül: „Nem volta föld még soha ily csodás...” (Kosztolányi: Szeptemberi áhitat) 152
