Szocialista Nevelés, 1974. szeptember-1975. június (20. évfolyam, 1-10. szám)
1974-12-01 / 4. szám - Horváth István: A bilingvizmus fogalmáról
V. A kétnyelvűség megszerzésének kora szerinti bilingvizmus T. A. Bertagajev másodlagos (szekundér) és második anyanyelvet különböztet meg. A másodlagos anyanyelv az a nyelv, amely az anyanyelv fölé rétegeződik és amelyet a hordozója nem ismer gyermekkorától. A második anyanyelv az, amelyet például egy nyelvileg vegyes házasságban élő családban beszélnek, és ahol a gyerekeknek a valóságban két anyanyelvűk van. A pszichológusok is figyelembe veszik ezt a körülményt és vagy 1 i n g v iz- rn u s r ó 1 vagy glottizmusról beszélnek. Lingvizmus alatt azt a nyelvi képességet értik, hogy az ember két vagy több nyelvet is körülbelül ugyanazon a fokon képes elsajátítani, mégpedig nem speciális tanulással, hanem különböző nyelvi környezetben. Erre az esetre a legjellemzőbb a két vagy több nyelvnek egyidejű (szimultán) elsajátítása. A glottizmus olyan nyelvi képesség, a- melynél a további nyelvnek az elsajátítása egy aránylag már fejlett fokon bírt nyelvnek az alapján történik. Rendszerint speciális tanulás (iskolai oktatás) e- redménye, de ezt gyakran kedvezően befolyásolhatja a rövidebb vagy hosszabb ideig tartó nyelvi környezet felcserélése.12 Eszerint a tanulással szerzett kétnyelvűséget mindig csak diglottizmusnak kellene nevezni, és a bilingvizmus szakkifejezést csak azokra az esetekre alkalmaznánk, amikor az egyén a kétnyelvűséget már gyermekkorában családjában szerezte. Ez a differenciálás elogadható, mert funkcionálisan elkülöníti a görög és latin eredetű szakkifejezéseket. Már ebből a szempontból sem kellene az egy-, két-, három- és soknyelvűséget kifejező nemzetközi szakszókat hibridizálni, vagyis kölcsönösen összekeverni a latin és a görög elemeket. Például Bertagajev, de mások is, a polilingvizmus szakkifejezést használják. Javasoljuk tehát csak a következő szakszók használását: uni-, bi-, tri- és multilingvizmus, vagy mono-, di-, tri- és poliglottizmus. Úgy gondoljuk azonban, hogy alkalmasabbak lennének a görög eredetű szak- kifejezések azoknak az eseteknek a jelölésére, ha az egyén a nyelvet már gyermekkorában családjában sajátította el és a latin eredetű szakszók, ha az későbben tanulással történt.. Indokolásunkat azzal a ténnyel támasztjuk alá, hogy a görög kultúra eredetibb a latinnál. A bilingvizmus kifejezést használhatnánk általánosan is a kétnyelvűség jelölésére és di- glottizmussal (gör. disz — kétszer) csak azokat az eseteket jelölnénk a bilingvizmus keretében, ahol bizonyosak lennénk abban, hogy az illető egyén kétnyelvűségét már gyermekkorában szerezte. VI. Az ismert nyelveknek egymásra gyakorolt hatása szerinti bilingvizmus Pohl aszerint, hogy a két ismert nyelv milyen hatást gyakorol egymásra, a bi- lingvizmusnak többféle válfajait említi:13 Átható bilingvizmus-t (franc, bilinguisme perméable), amely olyan egyénre jellemző, aki képtelen a két ismert nyelvnek hangtani, szótani és mondattani elemeit egymástól izolálni. Ezek kölcsönösen áthatják egymást, ami természetesen, károsan befolyásolja mind a két nyelv helyességét. Ilyen kétnyelvűség főleg nagy városokban fordul elő, például Brüsszelben vagy a svájci Freiburgban, továbbá az erősen kétnyelvű területeken vagy azoknál az egyéneknél, akik nagyon korán lettek kétnyelvűek. A nem átható (vagy tiszta) bilingvizmus (franc, bilinguisme é- tanche) csak nagyon ritkán fordul elő. Nehéz ugyanis két nyelvet olyan szinten bírni, hogy közülük valamelyiken ne lehessen érezni a másik hatását. Pohl példának belga kollégáit említi, akik az olasz nyelvet olyan tökéletesen beszélték, hogy az olaszok azt kérdezték tőlük, hogy 0- laszország melyik területéről származnak. Az egész világon nagyon elterjedt az a kétnyelvűség, amelyet Pohl franciául nagyon találóan és plasztikusan b i- linguisme tournike t-nek nevez. Ezt talán transzferáló kétnyelvűségnek (bilingvizmusnak) nevezhetnénk, mert a magyarban a nemzetközi turniket szót nem használjuk. A „tourniquet” forgókeresztet jelent, vagyis azt a kereszt alakú forgó berendezést, amely gyalogos átjáróknál fordul elő, és amely mindig csak egy személyt enged át. Ez a kép találóan jellemzi a fent említett kétnyelvűséget is. Itt az anyanyelv érintetlen marad, de befolyásolja a második nyelvet. Mindenki tudja, hogy egy idegen nyelvnek a tanulásakor milyen nehéz az anyanyelvi átviteltől (transzfertől) mentesíteni magunkat. Anyanyelvűnkből gyakran átvisszük az idegen nyelvbe annak hangsúlyozását, hanglejtését, egyes hangok képzési módját, különböző vonzatát stb. Ezeknek a problémáknak jelenleg nagy figyelmet szentelnek a Szovjetunióban is, ahol minél tovább, annál több nem orosz nemzetiségű egyén sajátítja el az orosz 102
