Szocialista Nevelés, 1973. szeptember-1974. június (19. évfolyam, 1-10. szám)

1973-11-01 / 3. szám - Miko, František: A levél mint fogalmazás a gimnázium 1. osztályában

A feladatokat bizonyos kritériumok szerint, melyekre még a későbbiekben visz- szatérünk, 1-től 17-ig terjedő számokkal jelöltük meg. A fogalmazás színvonaláért az 1-es számú feladatot „kitűnővel” értékeltük, a 2—9. számú feladatokat „igen jó”, a 10—14-es feladatokat pedig „jó” érdemjeggyel osztályoztuk, a 15-ösre „elégséges”, a 16—17-re pedig „elégtelen” osztályzatot adtunk. Ez az értékelés nagyjában megegyezik az iskolai értékeléssel, kivételt képeznek a 2-es és 5-ös sz. feladatok (az iskolai értékelés „jó” illetve „elégséges”), a 10-es sz. feladat („elégséges”), a 13. és a 15. sz. feladatok (mindkettő „igen jó”). Ehhez, az osztályozásban megnyilvánuló eltésérehez még visz- szatérünk. Hat fiú közül öten a táblázat második felében helyezkedtek el, közben elfoglalták a három utolsó helyet is.

A levél mint a beszédstílus műfaja tulajdonképpen hibrid jelenség, mégpedig kétféle értelemben. A beszédstílusú műfajokban a közlés szempontja lép előtérbe (kommunikációs aktivitás, úm. jelentés, értékelés, felszólítás, továbbá a beszédtárshoz való viszony, valamint a beszélő szubjektív megnyilvánulása). A levél írásbeli formája azonban a közlés iko- nikus tartalmi oldalát helyezi előtérbe, és ezzel a kifejezés intellektualizálódásra irányuló törekvése jut kifejezésre (a kommunikációs, különösen szubjektív alkotó elemek elnyomása). Ennek ellenére a levélnek továbbra is meg kell őriznie lényegében a közlékenységet, különösen a bevezetésben (megszólítás, üdvözlés stb.) és a befejezésben (kérdések, felszólítások, befejező üdvözlés).

Másrészt ugyanezeknek a tényezőknek a következtében a levélre két ellentétes hatást gyakorolunk: az egyéni közlékenységet, ebből következik a levél változatossága és eredetisége, és ezzel szemben a társadalmi konvenciót, amely standardi- zációhoz vezet (levélsablónok, régimódi levelezési kézikönyvek stb.). Az iskola is inkább a másik irányzatot pártfogolja, amely bizonyos társadalmi sablon megérzésére törekszik, ahelyett hogy a spontán levélírási hajlamot helyezné előtérbe.

Végül a levélre mint fogalmazási dolgozatra hatással van az osztály iskola légköre. A tanuló a barátjának írja a levelet, közben tudja, hogy a tanító is olvasni fogja, s hogy eleget kell tennie a munkakövetelményeknek (tárgyi és eszmei rész). Mindez nagymértékben megzavarja nemcsak a kifejezés spontaneitását, de nyomást gyakorol a levél műfajára mint olyanra, és más iskolai műfajokhoz hozza közel (leírás, értekezés, elbeszélés).

A levelet levéllé végül is közlő jellege teszi; a levél a címzettel folytatott párbeszéd, több tájékoztatást tartalmaz, amelyeknek nem kell egymással összefüggniük, kommentárul szolgál hozzájuk, ami határozott álláspontot és személyiséget követel a levél írójától. A levél a címzetthez intézett kérés, felhívás, intelem, érzelmi megnyilvánulás stb. A levél tartalmi részét, tulajdonképpeni magvát nem lehet gépiesen beiktatni, hanem közlési módon kell motiválni. A kifejezési készség színvonalának ebben a részben is összhangban kell lennie a levélíró-tanuló képességeivel, mert különben a levél elveszti természetességét.

A fenti kritériumok alapján értékeltük a fogalmazási dolgozatokat. Osztályozásuk szempontjából az alábbi tényezőkből indultunk ki:

a) a közlő bevezetés és annak terjedelme;

b) mindkét rész spontaneitása;

c) a tartalom kommunikációs motivációja;

d) a (levél) író személyiségének megnyilvánulása és a levél címzettje személyiségének tiszteletben tartása a bevezetésben, befejezésben és a tartalom motivációjában;

e) állásfoglalás a tartalmi részhez;

f) a levélíró színvonalának megfelelő kifejezőkészség megtartására irányuló törekvés; (a könyvszerűség kerülése, melynek forrása általában az újság, a tanító, az iskola);

g) a címzettel folytatott párbeszéd je- lentéte (kérdések, felszólítások stb.);

h) a tartalom közlésének színvonala (a leírás tárgyilagossága, részletessége, pontossága, életszerűsége, a mondat mikrostilizációja, felépítés).

A feladatokban túlsúlyban volt az iskolai és társadalmi sztereotip jelleg, ez különösen a levél tartalmi részére vonatkozik. A levelek bevezetésében és befejezésében határozottan érezhető volt a tanítónak a levél formális részével foglalkozó előkészítése, utasításai (az iskola, az osztály, a tanítók leírása stb.). A tárgyi rész túlsúlyban volt a levél közlési jellegének rovására. Egyébként a sablon — legalábbis az ilyenfajta fogalmazási dolgozatokban — nem hiba, azonban arról van szó, hogy a tanulók a közös fogalmazási alapot legalább minimálisan differenciálják, módosítsák. És éppen ennek alapján értékeltük a feladatokat.

Hogy megvilágítsuk: a 16. és 17. számú feladatokat: miért értékeltük őket elégtelenre, idézzük bevezetésüket és befejezésüket: (a nyelvi javítás után idézünk).

74