Szocialista Nevelés, 1973. szeptember-1974. június (19. évfolyam, 1-10. szám)

1973-10-01 / 2. szám - Bertók Imre: A magyar fosztóképző szlovák megfelelői

naptár szerint volt szökőév, de az új szerint már nem. A különbség vember 7-ikére esik. Hogy járunk el akkor, ha egy bizonyos esemény a múlt században (az 1800-as években) játszódott le? Láttuk, hogy a két naptár között a különbség 12 nap volt, vagyis a régi naptár szerint akkor volt a hónap elseje, amikor az új naptár szerint 13-ika volt. Lenin például a régi naptár szerint 1870. április 10-én született. Ha meg akarjuk állapítani, hogy ez a nap az új naptár szerint a hónap melyik napjára esett, a 12-höz hozzáadjuk a 10-et, és így megkapjuk Lenin születésének dátumát a Gregorián-naptár szerint, vagyis április 22-ikét. A szovjet kormány a Gregorián-naptárt (oroszul: novyj sztyily) 1918. feb­ruár 14-én vezette be (a Julián-naptár — sztaryj sztyily — szerint február 1-én) úgy, hogy egyszerűen kihagytak 13 napot. Nyelvi szempontból még meg kell jegyeznünk, hogy ha valamilyen adatot a régi naptár szerint tüntetnek fel, akkor hozzáteszik a rövidítést „po szt. szt. (— po sztaromu sztyilyu — a régi időszámítás szerint j“ és ha az új szerint, akkor „po n. szt. (— po no- vomu sztyilyu — az új időszámítás szerint)“. Ä MAGYAR FOSZTÓKÉPZŐ SZLOVÁK MEGFELELŐI Dr. SÉRTŐK IMRE A szókincsgyűjtés legváltozatosabb és legtermékenyebb formája a szóképzés. Általa a régi szavakat alakjuk, tartalmuk és hangulati töltetük terén új szótároz- ható egységekké alakítjuk. A szóképzés lehet ösztönös és tudatos. Az új szavak létrehozásában fontos sze­repük van a képzőknek. A képzők járu­lékos, nem teljes értelmű ún. szinszeman- tikus szavak. Az alapszónak tőalakjához járulva töltenek be funkciót. A nyelvi rendszer hierarchiájában a képzőket a toldalékok kategóriájába soroljuk. A strukturalista nyelvtanok derivációs mor- fémaként tartják őket számon. Az alapszóhoz viszonyítva beszélünk deverbális és denominális képzőkről. A létrehozott jelentésváltozás alapján le­hetnek szinonim, ellentétes, homonim és poliszemantikus képzők. Alakra nézve is­merünk egyalakú és több alakú, szerke­zetre való tekintettel egyszerű és össze­tett, gyakoriságuk alapján produktív és improduktív képzőket. A magyar és a szlovák nyelv összeve­tésekor szembeötlik, hogy a szlovák nyelvben önálló szóként viselkedő segéd­igéknek a magyarban képzők felelnek meg, mégpedig deverbális verbum képzők a műveltető és a ható igék esetében pl. môže ísť — mehet, dá šaty čistiť — ru­hát tisztíttat. Ugyancsak eltérést mutatnak e vissza­ható és a szenvedő igék. A visszaható és a szenvedő igék képzése a magyarban képzőkkel történik. A szlovákban a visz- szaható névmás sa, si alakjainak beikta­tásával pl. mos-mosakodik, umvva-umýva sa, hirdet-hirdettetik, vyhlasuje-vyhlasu- je sa. E rövid cikkben a magyar fosztóképző -tlan, -tlen, -tálán, -télén, -atlan, -etlen szlovák megfelelőit mutatjuk be a teljes­ségre való törekvés igénye nélkül. A fosztóképző a magyarban gyakori, termékeny képző. Egyaránt járulhat igé­hez és névszóhoz. Leggyakrabban azonban főnévhez és melléknévhez járul. Vannak szakemberek, akik tagadó képzőként tart­ják számon. A fosztóképző jelentését tekintve lehet: a) fosztó értelmű pl. házatlan, földet- len, tehát olyan személy, akinek nincs háza, nincs földje. b) tagadást kifejező pl. végtelen, pá­ratlan, tehát olyan dolog, aminek nincs vége, párja. c) fokozó, nyomosító, kiemelő értelmű pl. egyetlenegy, nincstelen. d) rosszaló jellegű pl. szemtelen, ar­cátlan, formátlan, jellemtelen, aránytalan. Egyesek közülük ugyanahhoz az alap­szóhoz járulnak, de használati különbség van köztük pl. lelketlen ember, lélekte­62

Next

/
Thumbnails
Contents