Szocialista Nevelés, 1973. szeptember-1974. június (19. évfolyam, 1-10. szám)
1973-10-01 / 2. szám - Horváth István: Miért ünnepeljük a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóját novemberben?
MIÉRT ÜNNEPELJÜK A NAGY OKTÓBERI SZOCIALISTA FORRADALOM ÉVFORDULÓJÁT NOVEMBERBEN? HORVÁTH ISTVÁN Az idegen nyelvek tanításának legújabb módszerei megkövetelik, hogy a tanulók megismerkedjenek annak az országnak a reáliáival is, amelynek nyelvét tanulják. A nyelv ugyanis mint egy sajátos jelrendszer a minket körülvevő és a bennünk létező világ legkülönbözőbb jelenségeinek jelölésére szolgál. Tudjuk azonban, hogy kulturális szempontból az egyes népek között kisebb-nagyobb eltérések vannak. Így aztán gyakran előfordul az az eset, hogy egy idegen szó (kifejezés) elsajátítása a tanuló ismeretvilágát nem gazdagítja, mert nem ismeri a valóságnak azt a szakaszát, amelyet e szó jelöl. Ilyen esetben beszélünk verbalizmusról (lat. verbum — szó, verbális — a szóval kapcsolatos), amely ellen harcolnunk kell, mert csak fölöslees idővesztést jelent. Nyelvi tudásunk szintjét ugyanis csak az emeli, ha az egyes szavak fogalmi tartalmával is tisztában vagyunk. Annak a tudománynak, amely egyes országok reáliáival (politikai, gazdasági, sociális és kulturális életével) foglalkozik, oroszul sztranovegyenyije, németül Landes- vagy Kultur künde, franciául pedig civilisation a neve. Ma már az idegen nyelvek tankönyveit is úgy szerkesztik, hogy a tanuló a nyelvi ismeretek elsajátítása közben megismerkedjen az illető nép legtágabb értelemben vett kulturális életével is. A továbbiakban egy olyan eltérő jelenségről akarunk részletesebben szólni, amelyet mindenkinek, aki az orosz nyelvvel, irodalomtörténettel és történelemmel foglalkozik, ismernie kell. Ellenkező esetben nem tudna az egyes események időbeni vonatkozásában pontosan tájékozódni. Ez a jelenség az időszámítás két különböző módja a múltban. Még mielőtt a kérdés részletesebb elemzésébe kezdenénk, néhány alapfogalmat kell tisztáznunk. Az időmérés alapegysége a Föld teljes tengelykörüli forgásideje. Ezt az időtartamot nevezzük napnak. Időmérésre felhasználták már igen régen a Hold alakváltozásait is. A babilóniaiak és az arabok ehhez igazították az év hosz- szát. Ez az ún. holdév, vagy lunáris év (lat. luna — Hold). Az év az az időtartam, melynek során az évszakok egyszer váltakoznak. Ezt az időtartamot eredetileg holdévben, később napévben, vagy soláris (lat. sol — Nap) évben határozták meg. A csillagászati, vagy tropikus (gör. tropos — fordulás, fordulat) év időszámításunk alapja. Ez a Nap két egymást követő tavaszponton való átmenete közt eltelt idő, és hossza 365á 5h 48m 46s (d — dies — nap, h — hora — óra, m — minutá — perc, s — secunda — másodperc), vagy 365,242 nap. A csillagászati év különbözik a naptári (polgári) évtől. Ennek pontos meghatározása nagyon nehéz. A nehézség abban rejlik, hogy a napév a napnak nem egész számú többszöröse. Ezek után áttérhetünk időszámításunk fejlődésének részletesebb ismertetésére. Időszámításunk gyökerei — ahogy tudjuk — a rómaiakhoz nyúlnak visz- sza. A római év eredetileg 10 hónapból állott. Az év hossza 304 nap volt és márciussal kezdődött. Közismert dolog, hogy a római nép harcias volt, és azért az év első hónapja nevét a háború istenétől, Mars-tói (gén. Martis), kapta. Numa Pompilius, Róma második királya, vezette be a 355 napból álló lunáris évet, és a hónapok számát kettővel bővítette: januárral és februárral. Hogy a tropikus és a naptári év közti különbséget némileg eltávolítsák, a rómaiak 60
